Ismer miskolci lottónyertest? Pedig lehet, hogy gyakorta együtt utazik vele…

Nevezzük lottómilliomosunkat Z.-nek. Ugyanis azt kérte, hogy a neve semmiképpen ne szerepeljen a cikkben. Arról viszont hogy ő miskolci, nyugodtan írhatok. Elöljáróban azt is megbeszéltük, hogy a nyereménye összegét sem írom le konkrétan, csak nagyságrendekben, mert azzal is könnyen beazonosítható lenne.

Nem volt boldog

Más szempontból is nagyon különlegesnek, sőt furcsának is mondható Z. reagálása, például soha nem álmodozott arról, hogy lottónyereménye lesz, nem osztott, szorzott, hogy milyen álmát valósítaná meg először. „Nem vagyok egy álmodozó típus” – válaszolta ezt firtató kérdésemre. Arról pedig, hogy mi volt az első gondolata, amikor megtudta, hogy övé a főnyeremény azt válaszolta: "Nagyon rosszul éreztem magam! Nem tudtam először feldolgozni. Nagyon nehéz, amikor az ember nyer egy nagyobb összeget. Ön nyert már?" - kérdezett vissza. S mivel megválaszoltam egy egyszerű nemmel a kérdését úgy reagált: "Hát ez az! Ezt csak az tudja elképzelni, aki megnyerte. Egy hónapig ideges voltam. Eleinte azért, mert még nem fizettek ki, aztán pedig úgy mondanám, hullámokban éreztem magam rosszul emiatt. Mára ez már elmúlt. Egyelőre lekötöttem egy bizonyos részét a nyereménynek, nekem már az is pénz, ami ennek a kamataiból kapok."

Nem kellene dolgoznia

Miben változtak a szokásai? Erre a kérdésre azonnal rávágta, „Semmiben!”. És ha sorra vesszük Z. életének legfontosabb területeit, valóban igazat mondott. Egy panellakásban él most is, ahogy nyereménye előtt, annyi különbséggel, hogy lakása most felújítás alatt áll. Valamikor majd talán elköltözik, de egyelőre erre nincsenek konkrét tervei, azt tudja, hogy majd utazni szeretne, de még nem most. Ruhákat vett, és elment a barátaival bulizni, de nagyobb beruházásokra nem költött.

Hivatását illetően is más utakon jár a miskolci nyertes, hiszen a legtöbben először talán felmondanának munkahelyükön, ha már nem lenne kényszer a mindennapi munkába járás. "Nem kellene dolgoznom, de én szeretem a munkámat, ezért ugyanúgy bejárok, mint annak előtte. Szeretem ezt a hivatást, el sem tudnám képzelni, hogy tétlenkedjek."

Kapcsolatok

Szerinte az emberi kapcsolatai sem változtak. "Eleinte voltak, akik azt mondták, hogy nagyon megváltoztam, de szerintem belátták azóta, hogy ugyanaz az ember vagyok, mint régen. Ráadásul nem szoktam flancolni sem, hiába lett több pénzem" – emelte ki Z.. Mivel közvetlen környezetében is többen tudnak a nyereményéről azt mondta, többen is próbálkoztak kölcsönkéréssel. "Eleinte adtam is, aztán gyorsan megoldottam ezt, mert ahol már túlment a kérés a tisztesség határain, leállítottam magam. A családjának pedig akkor is ad az ember, ha nem kérik, ezt próbáltam megértetni velük, végül elfogadták. Ráadásul 200 millió forint nem akkora pénz – nagy, persze –, de pillanatok alatt el is lehet költeni. Ezért nem is akartam sokat változtatni az életemen. Ez inkább megnyugvást jelent nekem, hogy ott van a pénz. Egyébként eddig sem kerestem rosszul fizikai munkásként miskolci viszonylatban sem."

Arról is megkérdeztem Z.-t, hogy nem tart-e attól, hogy azért fognak majd barátkozni vele például nők is, mert sok pénze van. Erre is megvolt a kész válasza. "Nincs feleségem, ezt pedig már teljesen lerendeztem, le is kötöttem gyorsan a pénzem, már nem is tudom kivenni!" - mondta nevetve.

Van-e olyan álma, amit pénzzel nem lehet megvenni? - szegeztem Z.-nek a kérdést, de erre is csak úgy válaszolt, ahogyan nem várná az ember. "Nincsenek álmaim, mert az álom mindig csak hazugság. Lehet álmodozni, de minek!?" - válaszolta. - Kinek mond hálát, hogy ez megtörtént? - próbálkoztam újra. "Szerencsém volt. Vettem egy szelvényt, és kihúzták! Ennyi."