(Volt) törzshelyeink Miskolcon

Attól függ, hogy kikkel mentünk a barátaink közül, mondja a 70-es évei végén járó Hajdu Gáborné Valika, amikor arról kérdezzük, mely vendéglátóhelyek voltak Miskolcon a törzshelyeik. Az 1960-as évekről mesél. Egyik kedvencük volt a Sajó étterem a József Attila és a Baross Gábor utcák kereszteződésében, ott nagyon jól főztek, Valikának a rántott borjúláb volt a kedvence. Mozi után gyakran beültek a Béke étterembe (régi Rorarius), a mostani Pátria melletti sarkon, ott is jól főztek. Kedvenceik közé tartozott a Tiszti klub (férje katonatiszt volt akkor), a Győri kapui Otthon étterem és a Hági, oda főleg társasággal mentek, a kerthelyisége különösen hangulatos volt.

Élő zene szólt 

A szintén 70-es Klárika is a Béke éttermet említi elsőként. 

– Földszintes, családias hely volt, a legelegánsabb Miskolcon – meséli. A Dominó is népszerű volt a Városház téri villamosmegállóban, ott, ahol most egy fagyizó működik. Ő maga nem járt táncolni, de aki igen, az szerette a Vasas Művelődési Házat, ott élő zene szólt, vagy az Avas szálló kertjét vagy ugyanott a Fehér termet. A Győri kapuban a Rózsakert vendéglő volt népszerű, kicsit lejjebb, a hajdanvolt Szikra mozinál pedig a Daráló. Nem ez volt az igazi neve, hanem Éva presszó, és inkább kocsma jellegű volt. 

Az 50-es Margó szeretett táncolni, erre is volt lehetőség elég. Ők is jártak a Vasasba, de az E/2-es kollégium is a törzshelyük volt az egyetemen, ott is szerveztek minden hétvégén diszkót. Gimnazista korában, a 80-as évek közepén a Bortanya is kedves helyük volt az Avason. Mariann a 90-es évek közepén járt szórakozni, és inkább a bluesos, jazzes zenét kedvelte. Mint mondja, sok olyan hely volt a városban, ahová szívesen mentek. 

– Sok törzshelyünk volt, mindig attól függött, hová megyünk, hogy hol játszott valamilyen zenekar, volt miből válogatni – mondja. Rangsorolni nem tud, inkább sorolja: imádta a Viant a Győri kapuban, a Zipfert a Kossuth utcán, az Anonymus kocsmát az Avason vagy éppen a Kisavason az Alabárdost. És ott volt a Black Mici az Újgyőri főtéren, ahol Sityu vagy Illés Laci gitározott, de felléptek Fülesék is a jazztriójukkal. A Tiszti klubba is szívesen mentek, a Scarabeus klubjába, de az később már megszűnt.

A zenész szemével 

Horváth Imre újságíró kollégánk a 90-es évek végén underground zenekarokban játszott, a Lychantróp, majd a Dózis nevűekben. 

– Játszottunk a Buga Jakabban, az Anonymusban, mindkettőnek megvolt a maga törzsközönsége – emlékszik vissza. Felléptek a Zipferben, igaz, itt csak akusztikus zenét játszhattak, mert pici volt a hely. Zenéltek Martinkertvárosban a Balaton sörözőben, a Győri kapuban a Bakter, Diósgyőrben a Mámor nevű helyeken, az utóbbi közönségét érdekes, az Edda-dalok hidegen hagyták, a Beatrice aratott sikert. 

– Szórakozni főleg a Dérynébe jártunk, de szerettük a Tháliát, az Intimet a színház mellett és a Black Micit.

Nincs új a nap alatt 

Nincs (vagy alig van) új a nap alatt. Egyetemistákkal beszélgettünk, ők ma hova járnak szívesen. Ugyanazokat a belvárosi helyeket emlegették, mint Imre: a Dérynét, a Tháliát, az Intimet. Említik még a diósgyőri Lugast és a régi Antikvárium helyén nyílt Antikot, az is sokak törzshelye. Népszerű még a Kaktusz, a Jazz, a Viking, az 5 Centes, a Helynekem. 

S még folytathatnánk tovább. Van, aki a Grizzlyt szereti a Városház téren, kollégánk, Bodnár Attila a Gamer Boxot a Hősök tere mellett. Pap Gyula kedvencei között pedig ott a Corner. Ő egyedi vendéglátóhelyeket is említ, a Tintát az Avasalján és a Yo East nevűt a főutcán, ahol csak minden pénteken főznek.

Indul játékunk

Három kategóriában keressük, hogy melyek ma a megye legjobb törzshelyei. A jelölési szakaszt követően 2022. február 28-tól szavazással egybekötött nyereményjáték indul, ahol a szavazók és a törzshelyek is nyerhetnek. A jelöléseket a boon.hu/torzshely oldalon várjuk.

(A borítóképen: Az Alabárdos)