Halacskák

Nagypapám, aki szeretett strandra járni, és úszni is jól tudott, egy jó, meleg nyári napon fogta három unokáját (közöttük engem is), és elvitte őket a Selyemrétre. Nagyapa nem volt pedagógus és úszásoktató sem, de rendelkezett a saját őseitől szerzett bölcsességgel és tapasztalattal. Rögtön a mély vízben kezdte az oktatást, nagy szerencsénkre nem úgy, hogy bedobott minket a medence széléről. Ő is ott volt velünk a vízben, és csak egy-egy lépést hátrált, hogy érezzük a víz fenntartó erejét, és magunktól tapasztaljuk meg, hogy ha mozog kezünk-lábunk, akkor nem süllyedünk el. 

Tudom, hogy a kisdiákok úszásoktatása ennél sokkal modernebb és átgondoltabb, a gyerekeim már uszodában, tanmedencében tanultak meg úszni. Azóta is kedvelik a vízi életet, rendszeresen járnak uszodába. Egy új programnak köszönhetően pedig most minden kisdiák esélyt kap arra, hogy „halacska legyen”.