Érik a csipkebogyó – igazi vitaminbomba

A csipkebogyó, vagy hecsedli nemcsak azért közkedvelt növényünk, mert szépen virágzik, az áltermése pedig nagyon egészséges vitaminforrás, amit akár teának, akár szörpnek, lekvárnak is elkészíthetünk, hanem azért is, mert nagyon igénytelen, vadon is gyakran megterem.

Igénytelen

A csipke az a növény, amelyet nem kell feltétlenül ültetnünk sem, hiszen elég egy madár által az udvarunkon elejtett bogyó, hogy saját növényünk legyen, illetve az utak mentén, az árokpartokon is rendszeresen találkozunk vele, így vadon szedni sem túl bonyolult. Sőt, elég gyakran előfordul, hogy a nem megfelelően metszett rózsa „elvadul”, és csipkehajtásokat hoz az alanyról.

Gyógyhatását, felhasználhatóságát már nagyanyáink is ismerték, az elmúlt évtizedekben sem ment ki a divatból. Maga a növény, vagyis a vadrózsa nem nagyon igényel gondozást vagy odafigyelést. Jól tűri az időjárás viszontagságait, a sok, vagy kevés csapadékot, és az árokszélen található növényeket sem metszi senki, mégis prímán megélnek és teremnek.

Ha a kertünkben, udvarunkon lévő növényt mégis metszeni szeretnénk, akkor nem árt tudni, hogy a visszavágás – hasonlóan a rózsához és egyéb rózsafélékhez – kifejezetten „beindítja” a növényt, vagyis utána még nagyobb intenzitással nő, mint előtte. Ha tehát különösebben nincs útban, és nem indokolja semmi, akkor nem nagyon érdemes metszeni, ha csak nem szeretnénk, hogy utána megkétszerezze a magasságát és a terjedelmét. Viszont a tapasztalatok szerint egy visszavágás után virágot és áltermést is nagyobb számban hoz, mint előtte. Ha mégis metszenünk kell valamilyen indokból, akkor az őszt, vagy a tavaszt válasszuk, bár a növény elég szívós, és nem sínyli meg nyáron, vagy télen sem néhány ág elvesztését.

Több helyen „szüretelik” úgy a csipkebogyót, hogy az ágakat lemetszik és aztán szedik le róla a növényt, a vendégmarasztaló tüskéi ugyanis eléggé megnehezítik a hozzáférést. Ennek ellenére az erősen visszavágott növény is szépen kihajt tavasszal, a jó idő érkeztével szinte varázslatos sebességgel képes növeszteni az ágakat.

A bogyóknál érdemes megvárni, hogy megcsípje az első fagy, és azt követően leszedni, ekkor lesz a legérettebb és tápanyagban gazdag. Tehát lassan szedhető lesz, ha egy-két éjszakai fagyon túl vagyunk.

A frissen leszedett bogyókból azonnal készülhet tea, de kitűnően lehet szárítani is, és teaként ezután is felhasználható, magas antioxidáns- és vitamintartalmát így is megőrzi. Nagyon finom szörp és lekvár is készülhet azonban belőle, akár önmagában, akár egyéb gyógynövényekkel, gyümölcsökkel vegyesen. De készítenek belőle olajat, a magjából pedig maglisztet is. Fogyasztása bármelyik formában egész télen és az egész család számára javallott.

Nem baj, ha nem sikerül leszedni az összes bogyót a bokorról, így legalább a madaraknak is jut télre egy kis egészséges élelem.

(A borítóképen: A házi patikában fontos helye van a csipkebogyóból készült dolgoknak)

Igazi vitaminbomba

A csipkebogyó a vadrózsa (Rosa canina) és a japán rózsa (Rosa rugosa) gyógyhatású áltermése, népies nevei: csipke, csitkenye, hecsedli, hecserli, bicske. A-, B1-, B2-, és K-vitamin található benne, de legfontosabb hatóanyaga a természetes C-vitamin, amely részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Megelőzésként segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést.