Világszerte ünneplik, de van, ahol másképp

Az apák napjára sokan Amerikából származó és új keletű ünnepként tekintenek, ám sokan nem tudják, hogy az apák napja története lényegesen régebbre nyúlik vissza.

A középkorban, a katolikus országokban Jézus nevelőapját, Szent Józsefet az apák védőszentjeként tisztelték, és lakomát rendeztek a nevében. Akkor csak egy egyszerű vallási ünnep volt, amin misére jártak az emberek. A reformáció és az „új világ” gyarmatosítása után az amerikai kolóniákon már fontos szerepet töltött be. Az ünnep az évszázadok során a helyi szokásokhoz igazodott, és mára már szinte mindenhol saját hagyománya van.

Az amerikai tradíció a leghíresebb, hiszen ezt ismerjük, ha máshonnan nem, akkor filmekből. Az apa otthon pihen ezen a napon, közben a családtagjaitól ajándékokat és üdvözlőlapokat kap. Ez több angolszász országban elterjedt, mint például Nagy-Britannia vagy a Dél-afrikai Köztársaság, ahol még a horgászás és a piknik is fontos része az ünneplésnek.

Németországban a Vatertag szintén a pihenésről szól. Ők egyszerre ünneplik a férfinappal, így a férfias lazítás a cél. Az anya a gyerekekkel otthon marad ezen a napon, és a férfiak biciklizni, túrázni és inni mennek barátaikkal.

Közép- és Dél-Amerika, mint nagyon vallásos országok, óriási fesztivált tartanak ezen az ünnepen is. Ezt a napot az apa a férfiasság és a családért vállalt áldozatok megbecsülése jegyében tölti. Brazíliában és Mexikóban „egyél, amennyit bírsz” grill­standokat állítanak fel, és saslikot sütnek. Mexikóban, a fővárosban 21 kilométer hosszú futóversenyt tartanak.

A nem keresztény országokban is fontos az apák napja, csak más szempontok szerint. Thaiföldön Bhumibol Adulyadej király születésnapjával együtt ünneplik, az állam és férfi vezetőinek megbecsüléséről szól. Mindenki az állami színt, a citromsárgát viseli, és az apáknak liliomot adnak.

Az orosz, mongol és sok volt szovjet területen a háborúhoz, a haza megvédéséhez kapcsolódik, ezért az oroszok az apák napját úgy nevezik, hogy az atyaország védelmezőinek napja. Nagyon sokáig inkább katonákat tisztelő és az elesőkre emlékező nap volt, amely során parádékat rendeztek. Ez mai napig így van, de mára már része a hagyománynak, hogy a nők a számukra fontos férfiakat megajándékozzák.

(A borítóképen: Apját köszönti örökbe fogadott kisfia – Indiában)