Attól még, hogy nem tökéletes, ehető

A tökéletesség iránti vágyunk nem csak abban mutatkozik meg, hogy mi magunk igyekszünk makulátlanul kinézni, és annak mutatni önmagunkat, az életünket. Szeretnénk, ha a környezetünk is az lenne, és mindenből a legjobbat akarjuk. Nincs is ezzel semmi baj, mindaddig, amíg ez feleslegessé és irreálissá nem válik.

A tökéletlennek nincs esélye?

Ha a szívünkre tesszük a kezünket, biztosan velünk is előfordult már, hogy hosszú percekig válogattunk az egyébként majdnem ugyanúgy kinéző barackok között, míg megtaláltuk azt a néhány darabot, ami szerintünk a legszebb, legkerekebb, legillatosabb, legpuhább – azaz a minden szempontból legmegfelelőbb. Vagy tegye fel a kezét az, aki csak a szabvány szerinti egyenes és majdnem teljesen egyforma, hibátlan sárgarépákat vásárolja meg legszívesebben. Ugye te is?

A görbe, csavarodott, kisebb, göcsörtösebb, törött vagy halványabb daraboknak esélye sincsen a kosárba kerülni a legtöbbünknél. A répa útja a szupermarketekig ráadásul gyakran igen viszontagságos, hiszen meg kell felelnie az áruházak által támasztott iszonyatosan magas követelményeknek. Ami egy kicsit girbe-gurba, nem elég intenzív a színe, sérült vagy törött, egy másik kupacba kerül és állati takarmány lesz belőle, pedig emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmas. Ilyen indokkal a répák 25-30 százalékát válogatják ki, írja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara egy cikkében. Pedig ha felszeleteljük és mennek a levesbe, akkor aztán teljesen mindegy, hogy néznek ki, ráadásul az ízük ugyanolyan. Vagy nem?

Finomabb a nyomott?

– Tapasztalataim alapján bátran kijelenthetem, hogy a kicsit nyomott, sérült zöldségek és gyümölcsök általában sokkal ízletesebbek. Hiszen ami nyomott, az valószínűleg azért sérült meg, mert érett, azaz finom – fejti ki álláspontját Kulcsár-Szegő Nikolett, miskolci anyuka, aki általában a jól ismert multiláncoknál vásárol, olykor pedig a helyi zöldségesnél. – Néhány multinál már észrevehető a hajlandóság, hogy megmentsék a sérült termékeket, mert általában jól látható helyen sárga vagy piros színű címkével, leárazva árulják. Sőt, ezen élelmiszerek hasznos feldolgozására szuper ételmentő receptek is megtalálhatóak már az interneten – teszi hozzá.

Nikolett a berendezési tárgyak, bútorok, ruházat tekintetében is azt vallja, hogy érdemes inkább megvásárolni kedvezményes áron a kisebb hibákkal rendelkező termékeket is – főleg, ha javíthatóak. Ezzel pedig a kidobástól mentjük meg a tárgyakat.

Török Barbara szintén azon a véleményen van, hogy megnézi és meg is vásárolja a sérült gyümölcsöt, zöldséget, de azért odafigyel arra, hogy ne legyen rohadt. Sajnos ilyenbe is belefutott már, mint mondja.

Csak azért is a hibásat

– Talán szentimentálisnak tűnhet, de én kifejezetten keresem a hibás élelmiszereket. Tudom, hogy nincs lelkük a paradicsomoknak, de azért szomorú belegondolni, hogy senkinek nem kellenek és végül a kukában végzik, holott semmi baj nincs velük. Épp ezért igyekszem megmenteni ezeket az élelmiszereket – árulja el kérdésünkre Péter. – Azért is, mert ez nem azt jelenti, hogy nem volnának fogyasztásra alkalmasak, csupán az esztétikai érzékünket bántja a tökéletlenségük. Egyébként az élet minden területén úgy vagyok vele, hogy taszít a tökéletesség, szerintem az csak egy illúzió – fűzte még hozzá a felsőzsolcai fiatalember.

A zöldségek és gyümölcsök esetében hatalmas egyébként a pazarlás, a megtermelt élelmiszer 45%-át kidobjuk. Az éghajlatváltozás fényében egy szabálytalan gyümölcs megmentése nem csupán etikai kérdés, de az erőforrásokkal való kímélő bánásmód is egyben. Tudtad, hogy egy paradicsom termesztéséhez 13 liter, míg egy narancséhoz 50 liter vizet használnak fel? És hogy a sárgarépák esetében néha még fotómechanikai vizsgálatnak is alávetik őket, hogy így szűrjék ki a szépséghibás példányokat?

A következő vásárlásnál talán ezeket a szempontokat is érdemes figyelembe venni, ha szeretnénk kicsit fenntarthatóbban élni, illetve visszaszorítani az élelmiszerpazarlást és hulladéktermelést.

[eweb-voting id="5581256"]