Megszólal a mentőt hívó bükkábrányi kislány anyukája

Ötéves kislány hívta a mentőket ájult édesanyjához Bükkábrányban. A hangfelvételt hétfőn reggel tette közzé a rendőrség, amelyben hallani, ahogyan Elena elmondja az operátor kérdésére, hogy édesanyja rosszul van, a konyhában fekszik. A 112-es segélyhívó operátorán kívül beszélt a mentők munkatársával is. Meg tudta mondani lakcímét is, így gyorsan kiért a segítség.

– Amikor reggel felébredtem, nem éreztem jól magam. Tíz óra környékén kezdtem rosszabbul lenni, de azt gondolja az ember, uralja magát. A híváslistát megnéztem, dél környékén történhetett az eset. A lányaim jöttek oda kérdezgetni, anya mi a baj? Mondtam nekik, hogy rosszul vagyok. Az asztalnál ültem, altattam a kisfiam. Akkor is jöttek, kérdezgettek. A hívás előtt szóltam Elenának, hogy rosszul vagyok, aztán arra eszméltem, hogy a mentésirányítással beszél. Elájultam, szerintem három percig nem voltam magamnál, később felfogtam a helyzetet. Öt percen belül kijött a mentő, elláttak – idézte föl a történteket Puskásné Horváth Vivien, Elena édesanyja. Elárulta azt is, ötéves kislánya nem csak a mentőket értesítette, előbb nagyapját hívta, csak annyit mondott neki, hogy anya rosszul van.

– Ha nincs mellettem, ki tudja mikor ébredek? – tette föl a kérdést az édesanya, aki mellett négyéves lánya és négy hónapos fia is ott volt.

A hős kislány is elmesélte, mi történt aznap. Mint mondta, anyja aznap nem volt jól, aztán a földön feküdt és ott elaludt. Ő akkor megnyomta az egyet, az egyet és a kettőt, majd jött a mentős bácsi és a néni. Fölhívta anya kollégáját, aztán anya azt mondta, kivel beszélsz? Elárulta, édesanyja megengedte, hogy a telefonon beszéljen a kollégájával, ha baj van.

Ő is ott dolgozott

S, hogy miért kolléga? Vivien elmondta, ő is dolgozott a 112 hívásfogadó központban hét hónapig, aztán megszületett a kisfia. Ő is rengeteg olyan hívással találkozott, amelyet gyerekek indítottak, volt ismerete, melyik komoly, melyik nem. Visszaemlékezett arra, hogy egy kisfiú megmentette az anyja életét a hívással, de abban az esetben a gyerek nem tudta pontosan, hogy hol laknak. Ő háromévesen megtanította Elenát, hogy mindent tudjon magáról, ami kell az életben maradáshoz, a teljes neveiket, pontos lakcímüket.

– Neki is tudni kell, ha apa nincs itthon, akkor kinek kell szólni. Más esetben nem szórakoznak, akkor hívnak, ha baj van. Azt tanácsolom másoknak is, hogy tanítsák meg a 112 használatát, ha rosszul vannak, ha eltévednek, kit kell hívni, s csak arra használják, amire kell. Sok gyerekjátékkal találkoztam, s hallottam olyan esetekről, amikor 6-7 évesek otthon unatkoztak. Köszönöm a mentésirányításnak, a 112-es kollégának, hogy jól helytállt, végighallgatta a gyereket – mondta Puskásné Horváth Vivien.

(A borítóképen: Elena hívása után gyorsan kiért a segítség)