250 millió évvel ezelőtti világméretű kihalás nyomai a Bükkben

A szelvény különlegességét az adja, hogy látványos határvonallal különül el a perm időszaki sötét-bitumenes és a triász időszaki szürkés-fehéres mészkő. A világon rétegtani szempontból ez az egyik leglátványosabb feltárás, írja cikkében a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.

Öt tömeges kihalás

A Föld történetében öt tömeges kihalási eseményt tartunk nyilván (sajnos napjainkban, az „antropocénben” zajlik a hatodik, amelynek egyértelmű okozója az ember). A perm/triász határon, mintegy 250 millió évvel ezelőtt a tengeri és szárazföldi élőlények közel 90%-a kipusztult, mely a határ alatti és fölötti fosszíliák számában feltűnő módon mutatkozik meg. Hasonló, ám nem ekkora mértékű kihalás a kréta/tercier határon következett be, ez okozta a dinoszauruszok kihalását is.

A perm/triász határon egyes feltevések szerint egy közeli szupernóva robbanás okozta a tömeges kihalást, ám a kutatások ezt a feltevést nem bizonyították.

Becsapódott égitest?

Egy másik feltevés szerint egy, a világűrből származó égitest becsapódása vetett véget szinte teljesen a földi életnek. Erre az elméletre szeretnének bizonyítékot találni a jelenleg futó kutatási programban a kutatók. Tervezik az alapszelvény anyagának vizsgálatát, amiben áttetsző, gömbszerű, 1 milliméter átmérő alatti, olykor fémes gömböcskéket (szferulákat) fognak keresni. A jellemző szferulák tömeges előfordulása már bizonyíthatná a feltevést, miszerint egy aszteroida csapódott bolygónkba. E mellett különböző izotópok arányainak vizsgálatával is igyekeznek tisztázni a kihalási esemény okát vagy okait.

A Debreceni Egyetem Földtudományi Intézet, Ásvány- és Földtani Tanszékének adjunktusa, Dr. Csámer Árpád és az Eszterházy Károly Egyetem Fizika Tanszékének vezetője, Dr. Gucsik Arnold vezetésével hazai kutatók a perm és triász időszakok határán bekövetkezett globális kihalási esemény lehetséges okainak felderítésén dolgoznak a Bükk-vidék Geopark területén.

(Forrás: Bükki Nemzeti Park)