A növényeinknek nagy szüksége van tápanyagra is

Ahogy nekünk embereknek is szükségünk van a táplálékra, ugyanúgy a növényeknek is a tápanyagra, hiszen enélkül nem tudnak fejlődni.

Nem azt és úgy

A „kiültetem a palántát, magot a kertbe, és aztán majd nő magának” elv ugyan egyes növényeknél működőképes elgondolás lehet, de még abban az esetben sem azt és annyi termést fogunk kapni növényünkről, mint amit egyébként lehetne. De olyan növényfajták is akadnak, amelyek egyáltalán nem fognak termést hozni megfelelő táplálék nélkül, vagy akár ki sem fejlődnek rendesen, ha a megfelelő tápanyagot nem kapják meg. Az is jellemző, hogy a közösségi oldalak megfelelő csoportjaiba küldik be a kertészkedők a képeket a növényükről, afelől érdeklődve, hogy mi baja lehet, vajon milyen betegség támadta meg, ugyanis rögtön erre gondolnak. Pedig csak arról van szó, hogy nem kapta meg a megfelelő tápanyagot, hiánya van, és azért sárgul, barnul, fonnyad, hullik a levele, aszalódik össze a termése.

Nem elég a növényünket csak 2-3-féle tápanyaggal „etetni”, mert a többire is szüksége van. Ezeket az elemeket alapvetően két csoportba sorolhatjuk, hívja fel a figyelmet a Kreatív Farmer csapata.

Vannak úgynevezett makroelemek, ezek azok, amelyekre nagy mennyiségben van szüksége a fejlődéshez. Ilyenek a nitrogén, ami a zöldtömeg növeléséhez, a kálium, ami a virágzáshoz, valamint a foszfor, ami pedig a gyökeresedéshez elengedhetetlen. Makroelemnek tekinthető még a szén, a hidrogén, az oxigén, a magnézium, kalcium.

Vannak emellett úgynevezett mikroelemek is, ezekre kisebb mennyiségben ugyan, de szükségük van a növénykéknek. Mikroelemek közé tartoznak a vas, mangán, réz, cink, bór.

Tápanyaghiányos esetek

Nézzük – a teljesség igénye nélkül – a különböző tápanyaghiányos eseteket! Nitrogénhiánynál jellemző az idősebb, alsó levelek sárgulása. Foszforhiány esetén az alsó levelek kékülése. Káliumhiánynál a levélszélek sárgulása, majd elhalása. Magnéziumhiány esetén a levelek főerei közötti sárgulás (klorózis). Kalciumhiánynál a terméscsúcs rothad, míg vashiány esetén a fiatal növényi részek sárgulása jellemző az érközökben (majd később az egész levélen).

A mangánhiány hasonló a vashiányhoz, de főleg a középső és legalsó levelek érközeiben jelentkezik a gond, cinkhiánynál az új levelek aprók maradnak, deformálódnak. Bórhiány esetén a fiatal hajtások megvastagodása, csúcselhalás a jellemző, míg a rézhiánynál (ritkán fordul elő) a levelek kanalasodnak, kókadnak. Jövő heti összeállításunkban arról írunk majd, hogy miként kell a tápanyagokat pótolni.

(A borítóképen: A paradicsompalánta különösen érzékeny a tápanyaghiányra)