Gyerekkorától ügyésznek készült

Közel ötven év eredményekben gazdag jogászi munka elismeréseként vehetett át újból magas rangú állami elismerést dr. Panyi Béla. A címzetes fellebbviteli főügyészségi ügyész, címzetes egyetemi docens az Északnak beszélt az elmúlt évtizedekről.

A különböző interjúkban az olvasható, hogy nagyon fiatalon tudta, hogy ügyész szeretne lenni, és tudatosan választotta ezt a pályát. Ha jól tudjuk, azért volt egy kisebb kísértés, hogy mégis másik irányba induljon el az életben...

Ha arra gondol, hogy a szüleim az orvosi pályára akartak küldeni, különösen az édesanyám, akkor igen. A meghatározó hatás, hogy végül a jogászi pályát választottam, az apai nagybátyám oldaláról ért. Bár érdekes, hogy az apai nagybátyám is az orvosi egyetemet kezdte el, majd Pécsett a jogi egyetemet végezte el, és ott lett ügyész. A nagybátyáméknak nem volt gyermekük, és ezért gyermekükként tekintettek rám, így sok időt töltöttem Pécsett, majd Tapolcán. De alapvetőn már 16 évesen tudtam, hogy ha jogász leszek, akkor az ügyészi pályát választom. Tulajdonképpen már 16 évesen tudtam, hogy ügyész akarok lenni. És e mellett a döntésem mellett következetesen kitartottam.

És később sem érte semmilyen csalódás a pályáján?

Matyó vagyok. Igazi matyó, és büszke is vagyok rá. Nem szoktam csalódásként megélni semmilyen helyzetet. A mezőkövesdi gimnáziumból a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre vitt az utam. Úgy emlékszem, hogy a kövesdi Szent László Gimnáziumból egyébként sokan a szegedi egyetemet választották. A kövesdi gimnázium igen kiváló iskola volt, több olyan remek oktatója is volt, akiket még az egri érsek küldött tanulni Nyugat-Európába. Mielőtt elkezdtem volna a jogi egyetemet, Kalocsán voltam úgynevezett előfelvételis katona. Vagyis azok, akik felvételt nyertek, de nem kezdték el rögtön az egyetemet. Kalocsán voltunk vagy 68-an leendő egyetemi hallgatók, és egyedül én voltam az, aki ügyész akart lenni. Aztán végül többen lettünk ügyészek, de azt hiszem, hogy sokukat én beszéltem rá az ügyészi pályára. Egyáltalán nem bántam meg egyébként, hogy ügyész lettem.

Végül hogyan került Budapestről Miskolcra?

A feleségemmel, aki szintén ügyész volt Miskolcon, elsőéves egyetemista korunkban ismerkedtünk meg, évfolyamtársak voltunk, és ő miskolci volt. Esély lett volna rá, hogy bent maradjak az egyetemen oktatónak, mert aktív voltam az egyetemi évek alatt, eredményesen írtam tudományos diákköri dolgozatokat is, és demonstrátor voltam az Állam- és Jogelmélet Tanszéken. A feleségem családjában történt egy haláleset, és ezért Miskolcra költöztünk. 1974-ben végeztem. Egyébként már az egyetemen is az alkotmányjog és a jogelmélet területén mozgolódtam, és az Jogelméleti Tanszéken kínálták a tanársegédi pozíciót.

Akkor végül is nemcsak az ügyészi munkához kapcsolódó büntetőjog, hanem az alkotmányjog is nagy szerelem. De közismert, hogy vannak továbbiak is: a foci és a horgászat.

Igen, a horgászat. Megjelent egyszer egy fotó rólam, amin egy méretes süllőt fogtam a fiammal együtt. Azóta sokan emlegetik ezt a fotót. Egyébként 11 éves korom óta horgásztam, de már nem járok, pedig horgászengedélyem még most is van. Több ügyész-, bíró és ügyvéd kollégámmal horgásztunk együtt. Többen már meghaltak, sajnos, ezért egyedül maradtam. A fiam mindig jött velem, ha mentem horgászni, de egy idő után ráuntam, hogy nem voltak ott a kollégák. Elment a kedvem a horgászattól. Közben a feleségem is beteg lett, és őt ápoltam. A fociról pedig csak annyit, hogy Kövesden kezdtem el futballozni. De nem lehetett komolyan sportolni és tanulni, és végül a tanulást, a jogi kart választottam.

Van új hobbija?

Éppen egy jogtudományi jegyzeten dolgozom. Úgy láttam, hogy a gazdasági, szociális, kulturális jogok mint jogcsoport, a karunkon Miskolcon nincs igazán feldolgozva.

A március 15-ei, az állami elismerés laudációjában az szerepel, hogy a Magyar Érdemrend középkeresztjét a több mint négy évtizedes kiemelkedő, szakmai eredményekben gazdag jogászi, ügyészi és oktatói pályafutása eredményeként kapta meg. Mennyire tölti ki a napjait az oktatói munka?

A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán dolgozom, de nem főállásban. Több előadást nekem is át kellett vennem prof. dr. Bragyova András volt alkotmánybírótól a tavaly őszi halálát követően. Rendszeresen vizsgáztatok, legutóbb is tizennégy-tizenhat hallgatót vizsgáztattam. Az egyetemen oktatóként az elmúlt tíz hónapot tekintve, mintegy havi 30 órám megvan az előadást, gyakorlatot, fakultációt, vizsgáztatást és disszertációs és más konzultációt tekintve. Amikor megalakult a jogi kar Miskolcon, másodállású adjunktus lettem. Jelenleg megbízási szerződéssel címzetes docens vagyok.

Ahhoz, hogy számon tudja kérni a hatályos jogszabályokat a hallgatóktól, folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a jogszabályok változását.

Azt fogadtam meg, hogy amíg bírom, de nem tovább, mint hetvenöt év, csinálom. Egyébként a hallgatók gyakran el nem bírják képzelni, hogy mennyi munka és tanulás van az oktatói munka mögött. Képzelje csak el, hogy a rendszerváltás utáni két-három évben többet tanultam az alkotmányjogot, mint a hallgatók összesen. Az utóbbi tíz-tizenöt évben pedig új eljárásjogi és anyagi jogi kódexek jelentek meg a büntetőjogban, a polgári jogban és a közigazgatási jogban is.

Címzetes fellebbviteli főügyészségi ügyész. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség főügyészhelyettese, 2012-től pedig egy évig a megyei főügyészség megbízott főügyésze. Kevesen vannak ma Magyarországon, akik az ügyészeknek járó magas rangú szakmai kitüntetések mindegyikét megkapták. Melyik kitüntetésére a legbüszkébb?

Az idei elismerés is nagy öröm, de ezt még nem vettem át. Igaz, hogy a Magyar Közlönyben már közzétették. A Magyar Érdemrend tisztikeresztje díjra is büszke vagyok. Amire pedig a legbüszkébb vagyok, az a Kozma-díj. Az ügyészi pályán ma négy meghatározó díj van, és a legnagyobb, amit ügyész kaphat, az a Kozma Sándor-díj, amit 1996-ban kaptam meg. Valamint az is büszkeséggel tölt el, hogy legalább hétszáz aktív jogász, ügyész, bíró, ügyvéd van ma Magyarországon, akikkel személyes közvetlen ismeretségem van, mert gyakorlatvezetőként, vizsgáztatóként találkoztam velük az elmúlt évtizedekben. És fura módon, majdnem mindegyik egykori hallgató megismer, és gyakran fordulnak hozzám szakmai véleményem megismeréseként. Az Országos Ügyészi Egyesület adja a Finkey Ferenc-díjat, ezt 2012-ben kaptam meg. Egyébként 29 évesen lettem vezető állású, 39 évesen pedig megyei főügyészhelyettes. Majdnem öt évig büntetőjogi szakágban tevékenykedtem, de mintegy 40 évig közérdekvédelmi szakterületen voltam ügyész. Szerencsésnek mondhatom magam, mert néhány olyan ügybe is belecseppentem fogalmazóként, ügyészként, vezetőként, mint például emberölések, gazdasági bűncselekmények, gazdasági ügyek, valamint polgári jogi és közigazgatási jogi ügyek, amelyek nem adatnak meg mindenkinek még egy ilyen hosszú életúton sem.

Kétszer is nyugdíjba ment. Egyszer 2012-ben és végül véglegesen 2018-ban. Hogyan történt ez?

Az ügyészi és a bírói nyugdíjkorhatár eltért az általános öregségi nyugdíjkorhatártól, ezért a bírók és az ügyészek 70 éves korukig dolgozhattak. De 2011-ben egy jogszabályi változás következtében megváltozott az ügyészi nyugdíjkorhatár, és az általános öregségi nyugdíjkorhatárt szabta meg a nyugdíjba vonulás korhatáraként. Viszont született egy határozat az Alkotmánybíróságon, hogy nagyon rövid a felkészülési idő a nyugdíjra, és ez sérti az emberi méltósághoz való jogot. Végül úgy alakult, hogy jómagam 2012 áprilisában betöltöttem a 62. életévemet, benyújtottam a nyugdíjazási kérelmemet, de végül a 2012-ben megszületett törvény szerint a 68. életévemig maradhattam a hivatalomban.

2018-ban ment végül véglegesen nyugdíjba. Hiányzik a napi ügyészi munka?

Nem teljesen szakadt meg a kapcsolatom az ügyészséggel. A legfőbb ügyész létrehozott egy tanácsadó testületet, és ennek a héttagú testületnek én is tagja vagyok. Most a koronavírus-járvány ideje alatt nem sok dolgunk van, de egyébként több rendezvényre is meghívást kapunk.

Ott volt a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának alapításánál is?

A miskolci jogi kar 1981-ben alakult, és valóban úgy szoktam mondani, hogy az alapító oktatója vagyok a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának. Ma már csak ketten vagyunk, professzor dr. Szabó Miklós és jómagam, akik alapításától kezdve oktatjuk a joghallgatókat Miskolcon. 1982. február 1-je óta folyamatosan részt veszek az oktatásban.

Felesége is jogász volt, a gyermekei is ügyészek lettek. Egyértelmű volt, hogy ezt a pályát választják?

A lányom és a fiam is a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán végeztek. A lányom jogi kari oktató szeretett volna lenni, de ügyész lett közérdekvédelmi szakterületen. A fiam tudatosan készült arra, hogy ügyész legyen büntető szakágban. Három lányunokám van, a legnagyobb, Réka már a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumba jár, a középsőt, Zsófiát most veszik fel a „Jezsuba”, a kicsi, Boglárka pedig még csak 11 hónapos, járni tanul. Egyelőre nem látszik, az unokák viszik-e tovább a család ügyészi hagyományait.

Dr. Panyi Béla kitüntetései

1996. Kozma Sándor-díj

Kozma Sándor-díjban az az ügyészségi alkalmazott részesíthető, aki szakmai munkáját huzamosabb ideje kimagasló színvonalon végzi, jelentős érdemeket szerzett tudományos munkásságával, vagy életútja elismeréseként vált erre érdemessé. A díjból évente legfeljebb tíz darab adományozható. 1992-ben alapították.

2004. Deák Ferenc-díj

A Deák Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából 2003-ban alapított szakmai díjat olyan tiszteletreméltó személyek kaphatják, akik alkotmánybíróként, bíróként, ügyészként, ügyvédként, közigazgatási szakemberként, közjegyzőként, jogtudósként az elmúlt századok nagy jogászainak, a deáki hagyományoknak méltó utódai.

2012. Ügyészségi Emlékgyűrű

Az Ügyészségi Emlékgyűrű az ügyészségi szolgálatban huzamos időn át nyújtott kiemelkedő munkateljesítményért adományozható elismerés.

2012. Finkey Ferenc-díj

Finkey Ferenc jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, koronaügyész emlékének ápolására 1991 februárjában megalakult a Finkey Ferenc Bűnügyi Reform Társaság, és 2000-ben az Országos Ügyészi Egyesület Finkey Ferenc-díjat alapított.

2012. Magyar Érdemrend tisztikeresztje

A Magyar Érdemrend tisztikeresztje annak adható, aki a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kimagaslóan és példamutatóan teljesített.

2021. Magyar Érdemrend középkeresztje

Dr. Panyi Béla a több mint négy évtizedes kiemelkedő, szakmai eredményekben gazdag jogászi, ügyészi és oktatói pályafutása eredményeként kapta meg a Magyar Érdemrend középkeresztjét.

A Miskolci Egyetem által adományozott kitüntetések

2002., 2009. Kiváló Oktató Diploma

2003. Pro Facultate Iuris Prudentiae díj

2018. A Miskolci Egyetem Érdemes Oktatója

(A borítóképen: Dr. Panyi Béla: legalább 700 aktív jogász van ma Magyarországon, akikkel személyes ismeretségem van)