Éretlen és fanyar, de büszke – és egres is

Hivatalos nevén Ribes uva crispa, azaz köszméte. Feltehetőleg már a rómaiak is fogyasztották, legalábbis erre utalhat Plinius egyik megjegyzése az éretlen szőlőbogyókról. A középkorban inkább gyógynövényként ismerték, a nemesítését pedig hollandok kezdték a XVI. század végén.

Angliában 1740-ben nagyjából száz köszméte fajtát tartottak számon, talán éppen ezért kedvelik annyira még napjainkban is. Hazánkba Magyarországon a XIX. század második felében, a filoxéra pusztítása után terjedt el, amikor a kipusztult szőlőültetvények helyére telepítették.

Az elmúlt néhány évtizedben méltatlanul elfeledett gyümölcsünk lett, pedig a népi gyógyászat is ismeri. Jó hatással van a májra, a szívre, a vesére és még a gyomorműködésre is. Az íze éretlen állapotban egyformán fanyar, de megfelelő érettségi állapotban már édesebb, lédús és hűsítő élményt ad.

Mártást, levest és szörpöt készíthetünk belőle, de befőttként is finom. Magas a pektin-, kálium- és kalciumtartalma is, továbbá A, B1, C, D és E vitaminokban is gazdag.

Büszkeszósz

Hozzávalók: 1kg büszke, 40 dkg kristálycukor, 2 db tojás, 1 kávéskanál só

Elkészítés: Az büszke két végét lepucoljuk, majd megmossuk és egy edénybe tesszük. Felöntjük egy kis vízzel, beleteszzük a sót és fedő alatt puhára főzzük. Amikor lefőtt róla a víz és a büszke puha, elzárjuk a gázt. A két tojás sárgáját egy kis kristálycukorral habosra keverjük és rátesszük a büszkére. Hozzáadjuk a többi kristálycukrot fakanállal jól kikeverjük, majd visszatesszük a gázra és folyamatos keverés mellett 1-2 percig átfőzzük. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, hozzáadjuk a forró büszkéhez és visszatesszük egy pillanatra a gázra, majd óvatosan átkeverjük, hogy a szalmonella-fertőzést elkerüljük. Hidegen tálaljuk.

(A borítóképen: Csupa vitamin)