„Nehéz” nyári vacsora nyársról, szabad tűzről

Parázsvita

Szalonnasütés esetén két alapvető „iskoláról” beszélhetünk. Van a klasszikus nyársas verzió, melyet talán a legtöbben gyakorolnak, és van az öntöttvas sütőeszköz igénybevételével végrehajtott módszer.

Már a tűz minősége is különböző: a fém- vagy egyszerűen egy botból faragott nyárs esetében célszerű kisebb lángon égő, már sok parazsat tartalmazó tűznél kezdeni. Ügyelve, hogy az esetenként – például a zsír tűzbe cseppenése miatt – felcsapó lángok ne égessék meg a vacsorát.

Az öntöttvas eszköz esetében nincs ekkora körültekintésre szükség, gyakorlatilag ba tűz begyújtásától indulhat a sütés, hiszen az eszköz megvédi a falatokat.

Szalonnázzunk!

Alapvetően különbözik természetesen a szalonna elkészítése is a két módszernél. A nyársra kerülő darabot – például füstölt oldalszalonna szélét – irdaljuk, azaz a bemetszésekkel segítjük, hogy rendesen átsüljön. A végére kolbász és egy közepes méretű vöröshagyma kerülhet. A sütőben sütött szalonna esetén a sütéstechnika lényege a lassú forgatás. Mindkét módszer esetében a lényeg: a zsír lecsorgatása a kolbász-hagyma kombón keresztül a kenyérre, amelyet akár megpirítva, majd juhtúróval megkenve készíthetünk elő.

Ráérősen, társalogva készülhet így a vacsora. Egy dologra érdemes ügyelni: egy-egy hosszabb történetnél ne kozmáljon oda az ínyencség.

Ropogós darabokkal

Úgy gondoljuk, hogy az öntöttvas sütő feltalálását egy gyakorlatias édesapának köszönhetjük, akinek sok éhes szájat kellett gyorsan megetetnie. A nyársas sütéshez képest így „nagyüzemben” készülhet a zsíros kenyér.

A szalonnát akkorára vágjuk, hogy beférjen a sütőbe, vastagsága ne haladja meg az öt millimétert. Nemcsak

a „lé” dől, hanem a szalonnachipsek is jól fogyaszthatóak.