A vidra, a vizek igazi őre

Önkéntesek bevonásával gyűjt adatokat a természetvédők által alapított Vadonleső Program tizen­nyolc állatfaj előfordulásáról hazánkban. Emellett 2014 óta minden évben meghirdetik az Év Emlősét is. Neves művészek is csatlakoznak a programhoz: az adott állattal kapcsolatos alkotásokat készítenek. 2020-ban az év emlőse a vidra lett, amely megyénkben is őshonos. Nem véletlenül látható szobra a Lillafüredi Pisztrángtelep előtt. Többek között a bükki patakok ideális élőhelyet és táplálékforrást jelentenek számára.

– A védett és fokozottan védett, tehát veszélyeztetett hazai emlősfajok közül választjuk ki mindig az év emlősét. A másik fontos szempont, hogy az állatfaj jelenléte egy ökoszisztémában kiemelt szerepet töltsön be, amelynek védelmével tulajdonképpen egy nagyobb életközösség fennmaradását biztosítjuk – mondta Bakó Botond, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.-ben működő Vadonleső Program munkatársa. – Idén a klímaváltozás miatt a vizes élőhelyekre szeretnénk ráirányítani a figyelmet a vidrán keresztül. Úgy is szoktuk mondani, hogy a vidra a vizek őre. Már készül a Kalákából Gryllus Vilmosnak, a Quimbyből Varga Líviusznak és a Tamás Éva játéktára gyerekzenekarnak a vidradala. Több kortárs költő ír vidraverseket, és Máté Bence természetfotós is ingyenesen felajánlotta a képeit.

Nálunk él a legtöbb

– Európa vidraállományából a legnagyobb törzsállomány hazánkban található. Úgyhogy a vidravédelem kiemelt természetvédelmi feladat Magyarországon. Ez annak is köszönhető, hogy nálunk számos holtág maradt fenn, kis vízfolyások is léteznek, illetve a halastavak gazdag rendszere biztosítja a vidrák megmaradását. Bár az igaz, hogy a vidrák halakkal, kétéltűekkel, vízi rovarokkal táplálkoznak, de tévhit, hogy hatalmas halpusztítók. A valóságban ritkán szemelnek ki maguknak tenyérnyi méretű halaknál nagyobbakat, és csak táplálkozási céllal vadásznak. Komoly természetvédelmi munkát végeznek a vidrák, mert az idegen, invazív halfajokat fogyasztják a legnagyobb mértékben. Például a törpeharcsát és az ezüstkárászt – magyarázta.

– A bükki tiszta vizű patakok paradicsomi körülményeket biztosítanak a vízi emlősök számára. Például Jósvafőn az átfolyó felső szakaszain biztos, hogy megélnek, és akár a településekre is bemerészkedhetnek. Annak, hogy nem látjuk őket, az az oka, hogy rejtett életmódot folytatnak, és elsősorban éjjel aktívak. A nyomukat könnyen megtalálhatja bárki, mert játékos állatok. Szeretnek csúszdázni a hasukon fekve a töltések oldaláról vagy a hóban. Érdemes megnézni egy kirándulás alkalmával a vízparton a vidrák után maradt sárcsúszdákat – ajánlotta Bakó Botond.

(A borítóképen: Az év emlőse 2020-ban, a vidra)