Látott fiatal betegeket is meghalni

Egy miskolci lány, Czelvikker Fruzsina is ott volt a „csatatéren” a koronavírus elleni harcban. Fruzsina a Semmelweis Egyetem szülésznő szakos hallgatója, és önkéntesként az egyik járványkórházzá minősített, fővárosi intézmény sürgősségi osztályán teljesít szolgálatot március végétől a mai napig.

Azt mondta, hogy egyáltalán nem fél, és szerinte az egészségügyi dolgozóknak őrangyaluk van, mert ahol ő dolgozott, ott senki nem lett beteg, senki nem esett ki a munkából.

És ha mindez még nem lenne elég, Fruzsina az Országos Mentőszolgálatnál is vállalt önkéntes munkát, úgyhogy beletanult a koronavírus-szűrésbe is.

Látták, hogy ügyes

– Az egész úgy kezdődött, hogy a veszélyhelyzet kihirdetése után nem tudtam az addigi munkámat, a bébiszitterkedést folytatni. Két hétig voltam otthon, mindent kitakarítottam, átrendeztem, elpakoltam, tanultam és edzettem, de úgy éreztem, hogy nekem ez kevés, nem bírom tovább a bezártságot. Szerencsére jött az a lehetőség, hogy önkéntesnek lehetett jelentkezni a koronavírusos betegekkel foglalkozó kórházakba a megnövekedett feladatok miatt. Az elsők között voltam, akik kitöltötték a jelentkezési lapot, és nemsokára be is hívtak a kórházba. Nagyon kedvesen fogadtak, a főigazgató, az orvosok és az ápolók is segítőkészek, közvetlenek voltak, bármit kérdeztem, szívesen válaszoltak. Először úgy volt, hogy az önkéntesek háttérmunkákat végeznek, de mivel látták, hogy talpraesett vagyok, értem a dolgomat, hamar a tűzvonalba kerültem – mesélte élményeit Fruzsina.

Azzal folytatta, hogy a sürgősségire érkeztek a koronavírus-gyanús betegek és az egyéb betegek is. Előbbiek természetesen elkülönítve. Külön helyiségben várakoztak, és a többi betegtől elkülönítve vizsgálták őket, teljes védőfelszerelésben. Fruzsina már a kezdetektől ápolói feladatokat látott el. A mentővel érkezett Covid-gyanús betegeket „leparaméterezte”, elkezdte a laborlevételt, az EKG-vizsgálatokat, majd az orvossal együtt folytatták a további vizsgálatokat. Ha szükséges volt, az orvos továbbküldte a pácienst képalkotó vagy egyéb kivizsgálásra, és akinél indokolttá vált, osztályra helyezte.

Szívszorító történetek

– Hál’ istennek, sokan úgy jöttek be, hogy közük nem volt a koronavírushoz. Nagyon sok hipochonderrel találkoztam, és olyan emberekkel, akik rettegtek a fertőzéstől, így minden tünetüket a vírusnak tulajdonították. A mentő egyszer behozott egy olyan beteget, akit egészen biztosan fertőzöttnek mondtak, mert lázas volt, fulladt, köhögött, de mire beértek vele a kórházba, már jobb állapotban volt, mint például én – idézte fel a történteket Fruzsina, aki emellett a mentőszolgálat önkéntese is volt. Főleg szűrni mentek és betegeket szállítottak, a sokat emlegetett Pesti Úti Idősek Otthonában is részt vett az ott lakók szűrésében.

– Történtek szívszorító esetek is. Engem főleg az rendített meg, amikor 40 év körüli embereket láttam meghalni. Ők nem koronavírusos betegek voltak. De engem az önkéntesség nagyon megerősített abban, hogy az egészségügyben dolgozzak. Sokat tanultam és fejlődtem ez alatt a közel két hónap alatt. Rutint szereztem, és az orvosok segítettek abban, hogy minél több ismeretet szerezzek. Azt mondták, kérdezzek nyugodtan, hívtak, hogy nézzem, mit hogyan kell csinálni, rengeteg pluszdolgot sajátítottam el, nagyon hasznosak voltak az önkéntesség hetei. Kötelességemnek éreztem, hogy segítsek a járvány idején, nem tudtam volna elviselni, hogy segíthetnék, hasznomat vehetnék, ennek ellenére én csak otthon pihengetek – fogalmazott Fruzsina.

Majd örömmel újságolta, hogy a kórházba, ahol önkénteskedett, felvették dolgozni teljes munkaidőbe. Igaz, az egyetemi tanulmányait is folytatnia kell, de a vizsgaidőszakban majd csökkentett óraszámban teljesít szolgálatot. A szülésznőképzés felénél tart, és ha meglesz a diplomája, akkor valóban nagy álma teljesül.

(A borítóképen: Czelvikker Fruzsina önkéntesként, kórházi védőfelszerelésben)