Magdus néni százöt éves

Március elején ünnepelte 105. születésnapját Varga Pálné Magdus néni. Az idős asszony forrói születésű, ott is élt mindig, de ma már a Tiszáninneni Református Egyházkerület Encsi Idősek Otthonában tölti napjait. Az emlékei kicsit megkoptak már, de nótázni és mókázni ugyanúgy szeret, mint 20 éves korában. Azt is elárulta, mi tartotta őt ilyen sokáig jó erőben és egészségben. Bár a koronavírus-járvány miatt nem tudtunk hozzá bemenni az otthonba, de az intézmény munkatársai segítségünkre voltak. Kérdéseink alapján meginterjúvolták az otthon legidősebb lakóját, majd a válaszokat elküldték nekünk.

Sokat dolgozott

Magdus néni kicsit elbizonytalanodott arra a kérdésre, hogy mikor született, de aztán eszébe jutott, hogy 1915. március 5-én. Bizony, nem most volt! Örömmel mesélte, hogy a születésnapjára nagyon sokan eljöttek, a gyerekei, az unokái és dédunokái családostul.

– Sok ajándékot kaptam, pénzt, de sok minden mást is. Visszagondoltam a fiatalkoromra. Szerettem a tsz-ben dolgozni, tyúkokkal és tehenekkel foglalkoztunk, etettük őket, jártunk a mezőre, jó nagy darab földek voltak. Nagyon sokat kapáltunk. De mindig vidám voltam, bohóckodtam az emberekkel és az asszonyokkal. Otthon is sokat dolgoztam, meszelgettük a szobákat. De nemcsak munka volt, jártam a bálokba is, mert igen szerettem táncolni és énekelni. Színdarabokat is játszottunk, egyszer cigány asszony voltam. Felöltöztettek mindenféle rongyos ruhákba – mesélte Magdus néni a rá jellemző vidámsággal.

Tótul is tud

Szívesen beszélt a gyerekekről is. Hat gyermeke született, ketten közülük ikrek. Otthon szülte mindegyiket, a bába segített neki.

– Két fiú és négy lány: László, Ilonka, Piroska, Magdi, Marika, Pál. Ó, nekik meg soksok gyerekük van! – tette hozzá Magdus néni. Azt is megtudtuk, hogy neki viszont 13 unokája, 23 dédunokája, 10 ükunokája van, a 11. ükunoka pedig útban.

Magdus néni az otthonban is jól érzi magát, azt mondta, jól telnek itt a napjai. Sokat bolondozik, de azért nem bolond, hangsúlyozta.

– Szeretem a népi nótákat. Tótul is tudok beszélni, mert Forró régen tót falu volt. Akkor mindenki tudott magyarul és tótul is. Énekelni is tudok tótul – bizonygatta Magdus néni, és hogy igazolja állítását, rázendített egy tót nótára. Aztán még egy dal eszébe jutott, amihez vidáman tapsolt.

A napjai is így telnek az otthonban. Beszélget az aszszonyokkal, önfeledten énekelget, és sokat imádkozik. Valószínűleg ennek is köze lehet hosszú életéhez, de szerinte az is közrejátszhat, hogy mindig szerette a jó, házi szilvapálinkát. Persze nem sokat, csak egy kis stampókával minden reggel.

Magdus nénit a járványról is kérdeztük.

– Régen is volt járvány, emlékszem, mindannyian az ágyban feküdtünk. De én már nem foglalkozom vele. Csak jó erőt és egészséget kívánok mindenkinek, és azt, hogy legyenek jók az emberek – fogalmazott a 105 éves üknagymama.

(A borítóképen: Varga Pálné| Fotó: Olvasó)