Otthonról munkában – életképek 2. fejezet

Egy hete itthon dolgozom. Azt gondoltam, hogy ha reggel nem megy el másfél óra a két kis gyerek elkészítésével és oviba, bölcsibe szállításával, ami hétfőtől péntekig tart, reggel fél kilencig, akkor már beljebb leszek.

Majd a reggeleket arra használom, hogy nyugodtan átgondoljam a napot, és szépen felépítsem a napi teendőket. Vagyis: délelőtt munka, kis mozgás és játék a gyerekekkel, ebéd, altatás, amíg alszanak megint munka, délután háztartás, este vacsora, megint egy kis játék, fürdetés, altatás. Pontos napirend.

Ezt harsogja az összes online média, a televízió, a rádió. Készíts napirendet, és aszerint haladj.

Ez komoly? Tényleg van olyan, aki tudja teljesíteni? Nekem még családi segítséggel sem megy igazán. Azt nem részletezem, egyébként milyenek a napjaink, de nem a fent említett sorrendet tartjuk. Inkább a káoszt használnám kifejezésként.

Változó szokások

A gyerekek nem értik: anya miért ül a gép előtt órákig, és miért telefonálgat idegen nénikkel meg bácsikkal egész nap ahelyett, hogy velünk foglalkozna? Valóban nehéz nekik megmagyarázni, nagyon kicsik még, hogy ez most miért van így.

A család úgy döntött, jobb lesz a hétvégi házban átvészelni az előttünk álló időszakot, mint a panellakásban.

Hétvégén költöztünk. Még nem találtam meg a nedves popsitörlőt a csomagok között, de a föld nem nyelhette el. Addig jó a vizes textilpelenka is. Most együtt lehetünk egész nap, de tudjuk, ez nem nyaralás. Az új helyzet nagyfokú rugalmasságot, de ugyanakkor fegyelmet követel, legfőképpen a felnőttektől. Ha már a fegyelem szóba került: eddig nem volt szabad a szobában enni, most ez is ajándék a kicsiknek.

(A borítóképen: Minden rosszban van valami jó| Fotó: Nagy-Hankó Krisztina)