Finom és tápláló legyen a téli menü

Egy téli ételnek a hagyomány szerint két fontos kritériumnak kell megfelelnie: olyan alapanyagokból álljon, amelyek a hideg évszakban is könnyen beszerezhetőek, valamint legyenek igen-igen táplálóak. Manapság azonban teljesen felborult ez a kettős szabály, hiszen szinte bármi beszerezhető az importnak és a modern termelési, termesztési, tartósítási eljárásoknak köszönhetően.

Tél és nyár

A melegházi zöldségek más ízvilággal és tápanyagtartalommal bírnak, és a külföldiek sem olyanok, mint a hazai termesztésűek, de ha ettől eltekintünk – bizonyos fokig –, akkor akár el is felejthetjük a szezonális ételek skatulyáját. Az igényesebb miskolci konyhák kínálatát böngészve ugyanúgy találkozunk paradicsommal, citrommal, friss zsályával, ribizlivel és salátával, mint a népi étkezésben kifejezetten téli alapanyagnak számító savanyú káposztával, száraz babbal és kolbásszal. Kicsit olyan ez, mintha Vivaldi Négy évszak című művében a Tavasz első tétele után rögtön következne a Tél f-moll hegedűversenye; kicsit zavaró lehet elsőre, aztán legyintünk, hiszen úgyis virágzik a remixek korszaka.

Mivel az immunrendszer megerősítése az egyik legfontosabb téli feladat, érdemes úgy összeállítani a menüsort, hogy mindig legyen benne valami vitaminbomba. Erre például a káposzta és a cékla tökéletesen megfelel. Bár egyre kevesebb háztartásban található meg a nagyanyáink által – joggal – körberajongott kerámia savanyítóedény, azért jófajta savanyú káposztához szerencsére így sem nehéz hozzájutni: a szupermarketeken keresztül a piacokon át számos helyen beszerezhetjük a télre való vecsésit. A cékla, mint általában a gyökérzöldségek (sárgarépa, petrezselyem, pasztinák, téli retek), nagy érték a hideg hónapokban. Ezeket a zöldféléket hagyományosan vermekben, pincékben tárolták, de a hűtő vagy a hideg spájz is megfelelő a számukra egy darabig. A szláv népeknél – főképp lengyeleknél, ukránoknál, oroszoknál, litvánoknál – nemzeti ételnek számít a borscs, ami húsléalapú savanyú céklaleves. Nálunk a céklával leginkább savanyúságként, dunszt alá rejtve találkozhatunk.

Mivel fontos a szénhidrát a téli táplálkozásban, szinte minden gabona- és tésztaféle felkerülhet az étlapra. A zab az egyik legkiválóbb alapanyag, amit egyébként minden évszakban érdemes fogyasztani. Legfontosabb jellemzője, hogy tápanyag-összetétele kiegyensúlyozott: a szénhidrát mellett a rosttartalma is kiemelkedő, más gabonákhoz képest pedig jóval több növényi zsiradékot és fehérjét tartalmaz.

A lencse és a sertéshús párosa is kifejezetten a téli időszak nagy favoritja, hiszen a remek fehérje–zsír arány segít abban, hogy ne csontosodjunk le a nagy hidegben. A zsírban sült tészták, mint amilyen például a fánk vagy a lángos, szintén jól bevált energiaforrást biztosítottak – egy nagyobb adag, baracklekvártól tocsogó szalagos fánkkal simán bevihetünk akár 1000 kalóriát is.

A nyár eszenciája

Apropó, lekvár! Az üvegbe rejtett nyáresszencia bármikor képes a gyümölcsök ízét megidézni a téli napokon is. Általában desszertekhez, édességekhez használjuk, de a minőségi házi lekvár a húsokkal is kitűnően harmonizál. Az alábbiakban egy olyan, interneten olvasott (Erdélyi Napló) receptet mutatunk, amit érdemes kipróbálni, mert egyszerű, ízgazdag, laktató és nagyon-nagyon téli!

Marhapörkölt szilvalekvárral

Hozzávalók:

Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk. A húst kisebb kockákra vágjuk. A hagymát felkockázzuk, és a zsíron megdinszteljük. Amikor már puha, rátesszük a húst, és állandóan kevergetjük, ameddig levet ereszt, majd megszórjuk a köménnyel. Beletesszük a nagyobb darabokra vágott paradicsomot és a csípős paprikát. Lassú tűzön, fedő alatt, időnként megkevergetve saját levében pörköljük a húst. Ha már könnyen belemegy a villa (1,5- 2 óra múlva), felöntjük a borral, sózzuk, és tovább főzzük fedő alatt. Amikor majdnem kész, sózzuk. Ha a hús puhára főtt, ellenőrizzük, hogy elég sós-e, majd belekeverjük a szilvalekvárt és elzárjuk a gázt. Tarhonyával, puliszkával vagy főtt krumplival tálaljuk.