Nem talált megfelelőt, ezért kezdett el szánkókat gyártani

Megyénkben készült darabok is szerepelnek az üzletek szánkókínálatában. Például ózdiak, miskolciak.

Kell az engedély

A hírt az Észak-Magyarország 1999. december 20-án osztotta meg az olvasóival.

Az Ózdon élő Hunyadi János foglalkozását tekintve művezető, gépésztechnikus. Szabadidős elfoglaltsága alapján pedig szánkókészítő – olvashatjuk róla.

– Hat éve foglalkozom szánkókészítéssel. A gyártás tulajdonképpen vásárlási szándékból alakult ki: az unokámnak indultam szánt venni, azonban nem találtam megfelelőt. Akkor készítek én, gondoltam, s így is lett – utalt hat évvel korábbi elhatározására. – Tájékozódva a magyar szabvány követelményeiről elkészítettem a prototípust, s a KERMI-nél engedélyeztettem – tette hozzá. Az említett magyar szabvány három típusú – kicsi, nagy és családi – szánkó méreteit határozza meg, a KERMI-engedély pedig – lévén mégiscsak veszélyes sporteszközről szó – nélkülözhetetlen – derült ki a készítő szavaiból.

A miskolci Hegedűs Attila – szánkókészítőként és -forgalmazóként – bizonytalan egy-egy típus „igazán jó szánkóként” való megjelölésében, írja ugyanebben a cikkében a lap. – Mindegyik jó. A legfontosabb, hogy eldöntsük: hányan és hol szeretnénk szánkózni. A vas nehezebb a műanyagnál és a fánál, viszont tartósabb. A műanyagból összeszerelt szánkók kevésbé merevek, jobban rugóznak. A faszánkó idővel szétszáradhat, viszont nagyon kényelmes, ha a lécekre szivacsot kötve használják.