Télen sem áll meg az élet

A fagy csak akkor kezd veszélyt jelenteni a nálunk honos fákra és cserjékre, ha a hőmérséklet tartósan –20 fok alá csökken. Ilyenkor nincs más lehetőségünk, mint bíznunk abban, hogy a növények túlélik a téli zimankót!

Takarás

A takaráshoz többféle könnyen beszerezhető anyagot is felhasználhatunk, attól függően, hogy a növény mely részét szeretnénk megóvni a hidegtől. E célra alkalmazhatunk nádfonatot, len- és zsákvásznat, fenyőkérget és fenyőgallyat, komposztot vagy lehullott lombot is. A fóliát csak végső esetben vegyük elő. Hátránya, hogy a napsugarak túlzottan felmelegítik a benne lévő növényt, emellett a párologtatást és a felesleges pára eltávozását is gátolja, így a növények befüllednek.

Ha mégsem tudjuk elkerülni használatát, akkor se zárjuk vele teljesen körbe az egész növényt. A legnagyobb mennyiségben és a legolcsóbban az avar áll rendelkezésünkre. Ha megóvjuk az átnedvesedéstől, például további nádfonat- vagy fenyőgallytakarással, akkor kiváló szigetelőanyaghoz jutunk. Ha nincs elegendő mennyiségben lehullott lomb, akkor használjunk olcsó és más célokra is használható fenyőkérget.

Télen az élettevékenység egyáltalán nem áll meg, csupán nagyon lelassul a rövid nappalok és a hideg következtében. A fák és bokrok most is lélegeznek, vagyis oxigént vesznek fel és széndioxidot adnak át a környezetüknek. A növények egyes részeinek lélegzése is különböző intenzitású: a rügyek légcseréje a leggyorsabb, ezért őket kell védeni legjobban az olykor előforduló ónos eső jégbevonatától.

Ez alatt ugyanis a rügyek nem jutnak oxigénhez, megfulladnak és kipállanak, tavasszal nem hajtanak ki.

Veszélyben

Néhány déli származású, de nálunk már évszázadok óta polgárjogot nyert növény fokozott téli védelemre szorul. Ilyen a füge, a gránátalma fája és a rozmaring bokra. Ezeket vegyük körül levágott vesszőkkel (szőlővenyigével, náddal, napraforgó- és kukoricaszárral), az ágak közét töltsük fel lehullott levelekkel és kötözzük össze az ágakat csinos sátor formájúra. A tearózsabokrokat és az alacsony művelésű szőlőtőkéket földdel kell felkupacolni, hogy a vesszők tövénél levő – legértékesebb – rügyeket megvédjük a fagy roncsoló hatásától.

A kajszi fagyérzékenysége például alapvetően déli eredetére (Közép-Ázsia, Afganisztán, Irán, Örményország, Törökország) vezethető vissza. A legnagyobb gondot az okozza, hogy a mélynyugalmi állapota már január végén, február elején befejeződik. Ha ilyenkor enyhe az idő, akkor megindul a fák élettevékenysége, a rügyek duzzadni kezdenek. Ha az átmeneti enyhülést hideg idő követi, akkor a rügyek elfagyhatnak. A tavaszi fagyok pedig a virágbimbókat károsítják.

A kajszi fagyérzékenységét az ún. gutaütés tovább fokozza. A betegséget valószínűleg egy baktérium (Pseudomonas syringae) és egy gombafaj (Leucostoma cincta) összejátszása okozza. A kórokozók november elejétől márciusig fertőznek. Sebzéseken keresztül hatolnak a növény kambiumába és háncsszövetébe, ahol a cukortartalom ennek köszönhetően egyre alacsonyabb lesz. A hígabb cukor­oldat magasabb hőmérsékleten fagy, és ez a jelenség a kajszi fagytűrését csökkenti.