Szofi első osztályos lesz

Amikor Szofi megtudta, hogy iskolás lesz, majd kiugrott a bőréből (ő fogalmazott így), és egész este csak az iskolára gondolt. Most pedig már hihetetlenül közel van az a nap, amikor valóban azt mondhatja magáról, hogy „iskolás vagyok”.

A 7 éves Mészáros Szófiát látogattuk meg a napokban otthonában, hogy megtudjuk, miért várja annyira az iskolát. A mindig cserfes kislány kissé megilletődött, amikor betoppantunk hozzá, de aztán boldogan mutatta gyönyörű iskolatáskáját és mindazt, amit már jó előre megvásároltak az iskolába az édesanyjával. Kiderült, az elsősöknek rengeteg holmira van szükségük. Egy perc sem kell, az asztal máris tele füzetekkel, ceruzákkal, gyurmával, festékkel, számolókorongokkal és pálcikával. Szofi, hogy oldja szorongását, a pálcikákból kezd építeni. Így könnyebb a beszélgetés.

A mazsolatáborban

Elmeséli, hogy az elmúlt napokban mazsolatáborba járt. Mégpedig abba az iskolába, aminek majd a tanulója lesz, a Szabó Lőrinc Általános Iskolába, annak is a német két tannyelvű osztályába.

– Rajzoltunk, aztán kimentünk az udvarra játszani. A legérdekesebb az volt, amikor megnéztük az összes termet. Vagyis nem mindegyiket, mert a földszintieket nem, csak azokat, amik az emeleten vannak. Mindegyik osztály más volt, de a legjobban az tetszett, ahová a rajzosok fognak járni – sorolja Szofi. Hamarosan kiderül, miért épp az a terem nyerte el leginkább a tetszését. Azért, mert ott voltak az óvodás társai. Bizony, kicsit sajnálja, hogy nem velük jár majd egy osztályba, annak viszont nagyon örül, hogy megtanulhat németül.

– Már az óvodában is volt németóra. Megkérdezte a tanító néni, hogy ki szeretne járni német foglalkozásra, és én jelentkeztem. Anyuék nem is tudtak róla. Nagyon szeretnék németül beszélni, mert a nyáron voltunk Horvátországban, és amikor kikölcsönöztünk egy motorcsónakot, ott volt egy barátunk, Din, aki olyan nyelven beszélt, amit én nem értettem. De nagyon szerettem volna érteni. Ha megtanulok németül, és elmegyünk Németországba is, akkor majd tudok beszélgetni másokkal, és megértem, hogy ők mit mondanak – magyarázza a kislány, aki ezért egy kicsit neheztel a szüleire. Mégpedig azért, mert nem engedték őt hatévesen iskolába.

Az utolsó óvodai év bizony már nagyon hosszú volt. Főleg az ebéd utáni alvás, helyesebben nem alvás okozott óriási gyötrelmeket, tudjuk meg.

Most anya olvas

Kérdezzük Szofitól, szerinte miért kell iskolába járniuk a gyerekeknek.

Természetesen tudja a választ: azért, hogy okosak legyünk.

– Akkor leszünk okosak, ha megtanulunk olvasni, írni és számolni. Most még anya olvas nekem a könyvekből. Kedvenc könyveim a Leszel a padtársam?, A Titoktündér-sorozat, ebből már a második részt olvassuk, és a Lilla és Tündérbogyó kincset keres. Azt mondtam anyának, hogy ha megtanulom a betűket, akkor esténként én fogok mesét olvasni neki – vázolja a jövőt Szofi.

Szülei hozzáteszik, kislányukat már egy éve érdekli az olvasás, de úgy gondolták, jobb, ha az iskolában, a pedagógusok segítségével tanulja azt meg. Hiszen ők ismerik a legjobb módszereket.

Sok barát

Szofinak erről jut eszébe, hogy már a tanító néniket is ismeri. Éva néni lesz az osztályfőnök, aki nagyon aranyos, és Zsuzsa néni lesz a másik tanító néni, aki szintén nagyon aranyos. Velük is a mazsolatárborban találkozott.

– De az is fontos, hogy sok barátom legyen. Legalább 28 barátot szeretnék, mert ha sokan vagyunk, akkor jobban tudunk játszani – érvel a kislány.

Kiderül, ő már most is sok mindent tanul. Hiszen jár karatézni, lovagolni, korcsolyázni, görkorcsolyázni, de biciklizni is tud. És persze ott van Gombóc, a tacskó, aki Tiszalúcon lakik a nagyival, vele nagyon jól lehet játszani.

Korábban arról is szó volt, hogy Szofi mond majd verset az iskolai tanévnyitón, de végül aztán egy másik elsősre esett a választás. Azért merült fel Szofi neve is, mert ő már 3 és fél éves korától szavalóversenyekre jár, ahol mindig nagy sikert aratott.

Hétfőn, a tanév első napján elkísérjük a kislányt az iskolába, hogy vele együtt éljük át az első tanítási nap örömét, izgalmát.