Magyar-finn-francia barátság az ökotáborban

Műanyaghulladékból teknős szobor, országokon átívelő barátságok és egy közös nyelv. Egy remek hangulatú táborban jártunk, ahol három ország fiataljai ápolták a nemzetközi kapcsolatokat, megmutatták egymásnak a hazájukat, miközben játékosan tanultak a fenntarthatóságról.

Másfél óra buszozás után festői környezet fogadott bennünket Szögligeten, ahol meglátogattuk a táborozókat. Ökrös Zsolt főszervező által igazán meleg fogadtatásban részesültünk: gyümölcssalátával és finom hűsítő itallal kínált bennünket. Míg majszolunk, ő mesél. A tábor a debreceni Angol Műhely Kulturális Egyesület szervezésében jött létre, így a magyar diákok is java részt onnan érkeztek, illetve a Nyírségből, három diák pedig az Arany János tehetséggondozó program keretén belül vesz részt. Az egyesületet angol tanárok alkotják, de a nyelvi programokon kívül nagy hangsúlyt fektetnek a fenntarthatóságra, a környezettudatosságra és az egészséges életmódra is.

– Környezetvédelmi témával először vártuk a fiatalokat, azonban nem ez az első nemzetközi tábor. Már négy alkalommal szerveztünk ifjúsági csereprogramot, egyszer itt Szögligeten, de mi is utaztunk már kétszer külföldre. Utoljára kilenc éve vettünk részt ilyen programban. A vezetőket már ismertem, ez adott egy biztonságérzetet, hogy jól tudunk együtt dolgozni. Most 26-an vagyunk a táborban, felnőttek, gyerekek együtt, Franciaországból és Finnországból érkeztek a vendégeink – avat be a részletekbe Zsolt.

Szemétből teknős

Az ifjúsági csereprogram az Erasmuson keresztül fut. Vállalásuk, hogy a kilenc nap alatt fenntarthatóságról, környezettudatosságról és egészséges életmódról beszélgetnek, ötleteket gyűjtenek, szemléletet cserélnek és előadásokat hallgatnak, majd a tábor végén egy kézzel fogható alkotást is bemutatnak ennek kapcsán. Annak ellenére, hogy próbálnak minél kevesebb műanyag szemetet termelni azáltal, hogy mindent helyben vesznek meg, gyümölcsöt szednek a fáról és a kertből, teát isznak üdítő helyett és minden nap főznek, azért akad hulladék. Gyerekek lévén normális, hogy olykor megkívánnak egy csokit, vagy valamilyen előre csomagolt terméket, épp ezért támadt az az ötletük, hogy ezekből a hulladékokból készítenek installációt, ily módon hívva fel a figyelmet a szemetelésre. A fiatalok egy teknősbéka mellett döntöttek, épp azt tervezték egy kis csoportban ott jártunkkor. Versenyeznek is: aki vásárol valamit a boltban, ami hulladékkal jár, az húz egy strigulát a táblára a neve mellé, és az a csapat győz, aki a hét végére a legkevesebb szemetet termelte. A táborról videónaplót is készítenek, hogy bemutassák, mit csináltak az együtt töltött idő alatt.

– A heti program változatos és érdekes: érkezett hozzánk előadó az Aggteleki Nemzeti Parkból, a Ménes pataknál vízvizsgálaton vettünk részt, megnéztük a Baradla-barlangot, dr. Gyulai Iván ökológus, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány elnöke az ökogazdaságokról tartott egy egész délelőttös előadást a diákoknak, de éjszakai denevérlesre is ellátogatunk – folytatta a főszervező. – Emellett pedig az egész héten átívelő csapatmunka tölti ki a napjainkat. A fiatalokat három vegyes csoportra osztottuk, az egyik csapat készíti a videónaplót, a másik az installációt, a harmadik pedig a kertben tervez és készít egy organikus kiskertet.

Nemzeti esték

Természetesen a komoly témák mellett a szórakozás és egymás kultúrájának megismerése is fontos szerephez jutott. A fiatalok bemutatták hazájukat a többieknek. A felnőtt szervezők ebbe nem szóltak bele, teljes mértékben a gyerekekre bízták, hogy mit tartanak fontosnak az országukról. Szokások, ételek, zenék, hagyományok, ismert emberek kerültek a figyelem középpontjába, a magyar esten pedig gulyást főztek a finn és francia társaiknak.

– Nagyon jól érezték magukat, igazán vidám este kerekedett. Amellett, hogy sokat tanulnak egymástól akár a nyitottságról, az is fontos, hogy kapcsolatokat építsenek. A csapatokban és a szobákban is vegyesen vannak, hogy minél többet tanuljanak, használják az angol nyelvet, ismerkedjenek, más perspektívából lássák a világot.

Harsányi Lili és Ökrös Szofi izgatottan mesélték egymás szavába vágva az élményeiket, az általuk is szervezett érzékszervtesztelő játéktól elkezdve az új barátságok születésén át a finn és magyar oktatási rendszer összehasonlításáig. Lili 15, Szofi mindössze 14 éves, mindazonáltal éretten és nyitottan gondolkodnak a világról. Egyöntetűen az a véleményük, hogy példát kell mutatni, hiszen, ha valaki szemel, azt adja tovább a gyerekei számára, hogy ez a normális és helyes. A lányok úgy látják, hogy a finn társaik sokkal nyitottabbak, határozottabbak, jobban kiállnak magukért, és sokkal „felnőttesebbek”, mint magyar kortársaik. Ennek ellenére hamar megtalálták a közös hangot. Nagyon tetszenek nekik a programok is, de ha 10 év múlva visszagondolnak a táborra, a közösség és a hangulat fog rögtön az eszükbe jutni.

Lili már régóta szeretett volna részt venni egy ilyen programban, már csak azért is, mert felsőfokú nyelvvizsgára készül és ez nagyszerű lehetőség a gyakorlásra és a nyelvfejlesztésre. Először kicsit tartott attól, hogy nehezen fogja megérteni őket, de erről szó sem volt, hamar belerázódott és könnyen tudott kapcsolatot teremteni. Igazi barátságok születtek, nagyon jól érzi magát velük, meséli. Azonnal felvették a kapcsolatot a közösségi oldalakon és már most elhatározták, hogy rendszeresen látogatni fogják egymást nyaranta a finnekkel. Természetesen számára is fontos a környezetvédelem, nem szemetel, nem pazarol, mégis úgy gondolja, hogy nem csak rajta múlik a világ sorsa, hiszen amíg a nagy gyárak nem állnak le, nem lesznek látványos eredmények. Ettől függetlenül, amit tud, megtesz azért, hogy óvja a környezetét.

Zsolt kislánya, Szofi elsősorban édesapja miatt jött el, de a nyelvgyakorlás mellett őt is az vonzotta, hogy nem minden nap van lehetőség más országokban élő embereket megismerni és közelebb kerülni hozzájuk. Náluk otthon nagyon fontos a fenntartható gondolkodás, szinte alig van hulladékuk, a ruhákat is egymás között öröklik a testvéreivel, addig hordják, amíg lehet. Szeretne majd Finnországban tanulni később, mert annyira megtetszett neki az ottaniak mentalitása és kultúrája, hogy mindenképpen tervez hosszabb időt eltölteni ott.

Marion, aki visszatért

Joacim Ohsanen és Fanny Karell a finn csapattal érkezett, ők egy teknősszobrot készítenek szemétből. Joachimot a barátai hívták el, miattuk csatlakozott, és nagyon élvezi, hogy különböző véleményeket ismerhet meg egy olyan témában, mint a környezetvédelem. Fanny szerint ugyancsak fontos a téma, de a jó társaság és a nemzetközi kapcsolatok építése legalább annyira az. Lenyűgözte a szögligeti táj, a hegyek és a fák, így tervezi, hogy visszatér majd Magyarországra. Ami azonban a leginkább megragadta mindkettőjüket, az a magyar konyha, nagyon ízlenek nekik az itteni ételek.

Két francia lánnyal, Marionnal és Moïraval is beszélgettünk. Marion tavaly már részt vett egy hasonló önkéntes táborban Budapesten három hónapig, és ez idő alatt beleszeretett az országba. Ezért amikor lehetősége volt rá, hogy visszatérjen, habozás nélkül jelentkezett, ő hívta Moïrat is, aki szeret új dolgokat, új embereket megismerni, új nyelveket tanulni, így szívesen csatlakozott Marionhoz, aki rendszeresen részt vesz szemétszedési akciókban a lakóhelyén.