Százéves Bálint gazda – aki vívott Petschauer Attilával

Dr. Bálint György – vagy népszerű nevén, ahogy az egész ország ismeri: Bálint gazda – éppen száz évvel ezelőtt, 1919. július 28-án született. Kertészmérnök, volt országgyűlési képviselő, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. Mező István készített vele rövid interjút, nem a politikáról és nem a kertészkedésről beszélgettek, hanem a gyermekkoráról, amikor ő még kissrác volt. Beszélgetésük végén a szerző kért Gyuri bácsitól egy autogramot a mellékelt karikatúrájára.

Gyuri bácsi hol töltötte gyermek­éveit?

Gyöngyösön születtem, ott jártam elemi iskolába, majd gimnáziumba is. Egész gyermekkorom oda kötődik.

Az iskolában mik voltak a kedvenc tantárgyai?

A természetrajzot és a kémiát szerettem a legjobban.

Hogyan emlékszik vissza tanáraira?

Nagy szeretettel. Emberségesek és bölcsek voltak. Nagyon tiszteltük őket!

Melyek voltak a legkedvesebb olvasmányai?

May Károly indiántörténeteit nagyon szerettem, no és kedvencem volt még Kiplingtől „A dzsungel könyve”.

Akkor gondolom, szerette az állatokat is?

Természetesen igen! Mindig volt valamilyen állatom, amit legtöbbször úgy kaptam valakitől. Volt rókám, baglyom, tengerimalacom, de még selyemhernyóm is.

Milyen volt a családi háttere, gyermekkora?

Hárman voltunk testvérek a két nővéremmel. Nyugodt, harmonikus, meleg otthonunk volt. Nem szenvedtünk hiányt semmiben.

Voltak-e barátai?

Igen. Volt két jó gyermekkori barátom, de a sors úgy hozta, hogy mind a ketten Amerikába kerültek. Amíg lehetett, gyakran hazalátogattak, kimondottan az én kedvemért.

Mi volt gyermekkora legnagyobb élménye?

Nehéz választanom, mivel kettő is van. Inkább elmesélem mind a kettőt. Két magyar pilóta, Endresz György és Magyar Sándor, 1931-ben átrepülte az Atlanti-óceánt. Leszállás nélkül Bicskéig repültek. Csak azért nem sikerült a fővárosig, mert elfogyott az üzemanyaguk. Nos, ez a két pilóta ellátogatott Gyöngyösre is, ahol nagy ünneplésben részesültek. A másik élményem a víváshoz kapcsolódik. Iskolánkban működött egy vívószakosztály, aminek én is tagja voltam. 1935-ben városunk vendége volt Petschauer Attila, kardvívó olimpiai bajnok. Természetesen meglátogatta az edzésünket is, és megkérdezte, hogy ki áll ki vele vívni? Én jelentkeztem egyedül, és vívtam az olimpiai bajnokkal! (Azzal az olimpiai bajnokkal, akit zsidó származása miatt a Horthy-rendszer deportált, és munkatáborban halt meg 1943-ban…)

Még egy utolsó kérdés. Gyermekkorában mi szeretett volna lenni?

Nem fogják elhinni: kertész! Mindig kertész szerettem volna lenni!