Ordas lett, de már egészséges

Szájhagyomány útján terjed a két civil állatvédő, Mozga Zsóka és barátnője, Varga Viktória neve megyeszerte, akik fáradtságot nem kímélve, a hét minden napján fogadnak riasztásokat a rászoruló állatokhoz. Legutóbb Ordas Ottó története járta be a közösségi hálót.

– Az utóbbi időben vasárnaponként mindig állatmentésen vagyok. Múlt héten is csörgött a telefon, és mivel gondoltam, hogy fontos, fölvettem. Egy kedves női hang, Havas Dorottya szólt bele, hogy az egyik ismert bevásárlóközpont környékén tanyázik egy beteg kutyus. Jelezte, hogy már sokaktól próbált segítséget kérni, de eddig senki nem jött az állatért – mesélte Mozga Zsóka.

Jóra fordult a sorsa

Megerősödött és hozzáillő nevet kapott az üzleteknél magára hagyott kutyus.

– A hívás kicsit váratlanul ért, és azt ígértem Dorottyának, hogy visszaszólok, ha találok megoldást. A Miskolci Állatsegítő Alapítvánnyal (MÁSA) jó kapcsolatot ápolok, ezért rögtön Horváth Ritát, a Sajószigeti úti menhely telephelyének vezetőjét kerestem meg. Ők vállalták a rossz állapotúnak tűnő kutya elhelyezését. A riasztás után fél órán belül már a helyszínen voltam, ahol azt mondták, egész nap látták kóborolni az ebet, de hogy hogyan került oda, senki nem sejtette. Óvatosan takaróra fektettem és beraktam a szállítóketrecbe. Láthatóan szenvedett, ezért törekedtem rá, hogy ne mozgassam fölöslegesen. Horzsolások éktelenkedtek rajta, és csont és bőr volt a nyolc hónap körüli kan. Először azt hittük, hogy eltört valamije, de amikor megérkeztünk, lábra állt. Másnap megvizsgálta az állatorvos, és egy hét alatt, mostanra, egészen jól lett. Szombaton megyek majd meglátogatni. A MÁSA-nál az Ordas Ottó nevet kapta, és úgy tudom, hogy elindult a gazdásítása is – osztotta meg az állatvédő.

Az állatmentés az életük

Az Ottóéhoz hasonló esetek mindennaposak az állatmentők életében. Azt, hogy a maguk módján reagálnak rá, szociális érzékenységüknek tulajdonítják.

– Körülbelül hat éve kezdtem el igazán figyelni a kóbor állatokra. A legelső mentésem hasonló az előbbihez. Tiszaújvárosi vagyok, de Miskolcon vásároltunk éppen, amikor megláttam egy rettenetesen loncsos, bozontos kutyust, aki megközelíthetetlen volt. A látványa nagyon megérintett, mert magam is kutyatartó vagyok. Sehogy sem tudtam kiverni a fejemből. Kétnaponta elutaztam az állathoz, hogy barátkozzak vele, és sikerült rávennem, hogy két hónap múlva már közel engedjen magához. Minden szombaton szinte óramű pontossággal várt az úton. Úgyhogy amikor még a családom aludt, összepakoltam neki az ételt, és elindultam az autópályán. Akkor döntöttem úgy, hogy soha többet nem fogok kóbor kutyust magára hagyni. Azóta íratlan szabály nálunk a családban, hogyha elindulunk valahová autóval, mindig viszünk magunkkal a csomagtartóban kutyatápot és vizet – tudatta beszélgetőtársunk.

Sajátjának tekinti őket

Három éve találkozott Mozga Zsóka a jelenlegi állatvédő társával.

– Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyik mentésem során megismerkedtem egy kedves hölggyel, Varga Viktóriával, akivel már három éve együtt mentünk civilként. Semmilyen anyagi segítséget nem fogadunk el, a kutyáink élelmezését is családon belül oldjuk meg. Például születésnapra, névnapra – lehet, hogy furcsán hangzik, de – én mindig tápot kapok. Egyébként vegetáriánus vagyok, már hat éve nem fogyasztok húst, és állatkísérlet-mentes termékeket használok. Otthon van egy épített kennelem, ahol egy kutyust mindig el tudok helyezni, és három hordozóketrecem. Végigviszem a teljes oltási programját, csippe­l­ését, orvosi vizsgálatait és gazdásítását. Sőt, utána a gazdival is tartom a kapcsolatot. Az állatorvosunk nagyon jó kedvezményekkel segíti a munkánkat – foglalta össze az állatmentő.