2024.03.16. 17:30

A Dal miskolci döntőse vallja: Végtére is nincs más, csak a most...

László Evelin: „Az a lényeg, hogy végig önmagunk maradjunk életünk utazása során.”

Pap Gyula

László Evelin A Dal elődöntőjében

Fotó: BOON

Nagy energiákat mozgat meg egy-egy élő műsorra való felkészülés, ezért nagyon fontos, hogy ki tudjon kapcsolódni az ember

- mondta el László Evelin, aki A Dal legutóbbi fordulójából fergeteges szerepléssel maximális pontot bezsebelve jutott tovább és készül a következő szereplésre, ahol szimfonikus kísérettel csendül fel slágere.

Hála Istennek a sok feladat mellett van lehetőségem töltődni is. A hangszereim mellett, vagy az ének órák alkalmával mindig eljutok a saját belső világomhoz és békémhez, amiben el tudok csendesedni kicsit

– tette hozzá.

Hivatás és küldetés

"Szerencsésnek mondhatom magam, mert számomra a zeneszerzés, az éneklés nem más, mint alkotás, hivatás és küldetés elsősorban – hangsúlyozta az énekes. Az egyensúly a kulcs, ezért ahogyan környezetünkkel, - a családdal, barátokkal, zenekarral - ugyanúgy önmagunkkal is fontos időt töltenünk. Jó dolog, ha az ember talál valami olyan elfoglaltságot, amit szívesen csinál és ami által ki tudja fejezni világát. Legyen az festés, barkácsolás, horgolás, írás, tortadíszítés, vagy éppen a muzsikálás. Az utóbbi időszakban ugyan nem jutottam oda idő hiányában, de nagyon szeretem az úgynevezett "diamond paiting"-et, amikor egy megadott képet kell kirakni egyesével többszáz apró gyöngyből. Elképesztő sokáig tart, ha nagyobb felületen alkot az ember, mégis egy mesés meditatív állapotba kerülök általa, ami sokszor megihlet és támogatja a dalok születését is. Amikor stresszesebb vagyok, akkor egy skandit veszek a kezembe és szinte tollat fel nem emelve töltöm oldalról oldalra. Ilyenkor egy a célom, hogy teljesen lefoglaljam az agyam és ne adjak neki esélyt aggódni a jövő dolgain, vagy a múlt történésein" – ismerteti stratégiáját.

"Hatalmas felismerés volt számomra néhány hete, mikor megfogalmazódott bennem az, hogy

én egész életemben folyamatosan aggódok valamin.

Ráncolt szemöldökkel ültem az autóban és csak bámultam kifelé a szélvédőn... Rá kellett döbbennem, hogy végtére is nincs más, csak a most. Mire e sorokon átfut a szeme a kedves olvasónak, az már mind a múlté és még mindig nem létezik semmi más, csak a jelen. Miért aggódunk hát annyit? - tettem fel magamnak a kérdést. Azon az úton érdemes haladni, amit őszintén magunkénak érzünk és ha egyszer rátaláltunk, akkor kitartóan haladni tovább rajta, bátran venni az akadályokat és körültekintően a kanyarokat. Mindig lesznek elágazások-döntések, csak az a lényeg, hogy végig önmagunk maradjunk életünk utazása során. Nem kell más a boldogsághoz" – fogalmazza meg életfilozófiáját Evelin.