Karantén után szerelmes találkozás a Tudósokkal

Április 4-én mutatta volna be új lemezét a legendás underground zenekar a Vörösmarty Művelődési Házban, a járvány azonban ezt is keresztül húzta.

Bukovenszki-Nagy Eszter

Forrás: A zenekar fotója

Fotó: Dudas Szabolcs

Hosszú évek után végre visszatért volna Miskolcra az egyik legfontosabb magyar underground zenekar, a Tudósok. A formáció, amely több mint három évtizedes fennállása során végigjárta a magyar klubok és fesztiválok mellett Európa, az Egyesült Államok és Oroszország számos koncerthelyszínét, legutóbbi lemezével egy megdöbbentően új oldaláról mutatkozott be. A GrundRecors gondozásában tavaly megjelent és nagy sikert aratott Akkor is nevetek! című albummal a Tudósok együttes egy különleges utazásra viszi a hallgatóit. Miközben pompásan nyomja a padlógázt a funk, a punk, a metál, a blues, a reggae, a pop és még megannyi stíluson át, szövegei és hangulatvilága mindvégig az itt és most életérzését sugallja. Azt állítják, lemezükkel és koncertjükkel képesek kigyógyítani minden depressziót, mert dalaiknak a választéka széles, őrült és vad.

S bár egyelőre a járványhelyzet miatt csúszik ez a remek koncert, a zenekar üzent a miskolci közönségnek.
„Kedves Miskolc!
Te nem is vagy tudatában annak, hogy micsoda egy gyönyörű nő vagy! Hogy a széles néptömegek és a rafinált elit is állandóan lángoló szívvel emleget! Hogy vágyakoznak utánad, s nem csak a büdös Pesten, de még a távoli Londonban is! Hogy miért és hogyan? Elmondom.
Sok vidám fellépésünk volt nálatok. Az Avas borozójában, a Lenin Kohászati Művek pincéjében, a Vianban, a Miskolci Galériában, gyanús gólyafesztiválokon és kilátástalanságukkal a világ legotthonosabb helyeivé avanzsáló kocsmaklubokban.
Az igazi meglepetés akkor ért, amikor Londonban járva a helyi barátaink, Steve Elwell és Bones, a zseniális Brain of Morbius punk-brigád vezetői arról meséltek rajongva első angliai turnénk hajnalán, hogy Miskolc a világ közepe, mert ők bár komoly tapasztalattal bírnak, azért sehol se láttak olyat, hogy valaki fél napig várjon a villamosra, aztán amikor az megjön, a »palinkaface« annyira meg legyen viselve, hogy tíz perc alatt se tudja megközelíteni a villamos ajtaját, így marad tovább ott, ahol addig, hisz úgyse akar igazából eljutni sehová, egész életében Godotra vár, hisz ott van, a világ közepében, Miskolcon, akkor hová siessen?
Siessen, avagy fusson a halál, mondtam később egyik Tudósok-szövegemben ennek nyomán, s ezzel most is így vagyok.
Nem sietünk, de jövünk drága Miskolc, s a találkozásunk nagyon szerelmes lesz, ha mehetünk!”