2013.01.21. 10:54
Tollhegyező: Ügyes…
<em>Elég régóta figyelem már, hogy honfitársaim hogyan, milyen vonatkozásban használnak egyes fogalmakat, kifejezéseket – azon túl természetesen, hogy a már-már megszállottságig menő „nyelvőrködésem” szintén nem lanyhult ebben az évben sem. </em><strong>Kenyeres Ilona jegyzete</strong>.
Elég régóta figyelem már, hogy honfitársaim hogyan, milyen vonatkozásban használnak egyes fogalmakat, kifejezéseket – azon túl természetesen, hogy a már-már megszállottságig menő „nyelvőrködésem” szintén nem lanyhult ebben az évben sem. Kenyeres Ilona jegyzete.Legutóbb például az „ügyes” jelző egyesek által talán nem is helytelenül, inkább felületesen használt, nem éppen odaillő alkalmazásába „kötöttem bele” egyik nagy, internetes közösségi oldalunkon.
Történetesen arról volt szó, hogy egy általam igen nagyra becsült, végtelenül tehetséges, s ugyanennyire kedves és szimpatikus festőművész ismerősöm egyik gyönyörű alkotását valaki „ügyes vagy!” felkiáltással honorálta. Erre természetesen rögtön felkaptam a vizet, s megjegyeztem, hogy „ügyes” lehet egy gyerek, aki úgy hoz be a konyhából egy üvegpoharat, hogy közben nem ejti el, netán az ezermester, aki a régi, kidobásra ítélt kredencet felújítja, vagy megszerel egy olyan zárat, ami mások által reménytelen kísérletnek bizonyult.
Mondjuk… Ám egy csodálatos festményeket alkotó művészre – véleményem szerint – nem illik az „ügyes”…
A napokban az egyik, talán a legnépszerűbb rádiós műsorvezetőnk – mint kiderült, nem éppen újkeletű (de ez lényegtelen is) fotója került fel az említett oldalra, mely diplomája átvételének napján ábrázolta őt igen büszke testtartásban – ami jogos is, hiszen a rádiózás mellett nappali tagozaton végzett el egy bizonyos szakot! A fotó alatt a már ismert „ügyes vagy” komment is megjelent, amitől megint felkaptam a fejem (meg a vizet - vagy a kettő ötvözetét), és „megvédtem” a kollégát”. Azon nyomban a fotó alá biggyesztettem bölcs véleményként, hogy ő nem ügyes, hanem okos, meg szorgalmas!
Ügyes voltam?
