2011.10.09. 09:50
Nézőpont: Korlátok
<em>Nincs irigylésre méltó helyzetben a debreceni autós. Hónapok óta mindenféle korlátozásokkal kell megbarátkoznia. A belváros környékén egymást érik az útfelbontások, melyek önmagukban még nem növelnék indulatszintjüket, ám a toleranciát meghaladó döcögve haladás olykor ökölbe szorítja az agyat. Érthető ez a beruházások kivitelezőire és a közlekedés szereplőire egyaránt.</em> <strong>Égerházi Péter jegyzete</strong>
Nincs irigylésre méltó helyzetben a debreceni autós. Hónapok óta mindenféle korlátozásokkal kell megbarátkoznia. A belváros környékén egymást érik az útfelbontások, melyek önmagukban még nem növelnék indulatszintjüket, ám a toleranciát meghaladó döcögve haladás olykor ökölbe szorítja az agyat. Érthető ez a beruházások kivitelezőire és a közlekedés szereplőire egyaránt. Égerházi Péter jegyzete
Több mint 30 esztendeje egykori oktatóm a lábammal együtt megnyomta a gázpedált, ha túlzottan óvatosan próbáltam venni a forgalom elém tornyosuló akadályait. Nem tudom, utódai vallják-e szemléletét, s ha igen, az biztos, akadnak tanítványaik között gyorsan felejtők, mert naponta találkozhatunk tötymörgőkkel, akik a maguk tempóját „futva” megakasztják, korlátozzák a forgalmat. Pedig annak van egy ritmusa, amit a gyakorlott vezetők biztosan éreznek, oktatóktól megtanulni nem lehet. Anakronisztikusan hathat persze mindez egy lezárásokkal, elterelésekkel terhes közlekedésről, éppen ezért nem kellene még a szubjektív korlátokkal is megterhelni.
