2011.06.30. 08:47
Jegyzet: Idill
<em>Elnézem a megszorítások, hátrányos intézkedések ellen tüntetőket, és szurkolok is nekik, általában. Ám újabban egyre többször az is eszembe jut: később talán majd nosztalgiával gondolunk a mostani időszakra, milyen jó is volt ekkor – mert attól félek, egyre kevesebb az esélye annak, hogy a továbbiakban tartósan jobbléti időszakok következzenek.</em> <strong>Fábián György jegyzete</strong>
Elnézem a megszorítások, hátrányos intézkedések ellen tüntetőket, és szurkolok is nekik, általában. Ám újabban egyre többször az is eszembe jut: később talán majd nosztalgiával gondolunk a mostani időszakra, milyen jó is volt ekkor – mert attól félek, egyre kevesebb az esélye annak, hogy a továbbiakban tartósan jobbléti időszakok következzenek. Fábián György jegyzete
A Föld kimerül, túlnépesedik, s amikor igazán észbe kapunk, akkor már késő lesz: gyermekeinkre, unokáinkra borul majd a biliből a turmix. Ezt ezerszer leírták már előttem is – és talán épp ez a baj: egyik fülön be, másikon ki. Sőt azokat, akik folyvást ilyesfélékre hívják fel a figyelmet, üzemszerűen kikiáltják pesszimistának, és kioktatják őket, hogy bizony, a szépet kell észrevenni a világban, nem állandóan károgni. Miközben a fenti tények világlátástól, hangulattól, sajnos, függetlenek.
Vesszőparipámnak tűnik (mivelhogy az…), de nem tudom elűzni magamtól azt a szorongató érzést, hogy lám, a hétköznapok mily egyszerűségével kapcsoljuk fel a villanyt, nyitjuk meg a csapot, gyújtjuk meg a tűzhelyt, s nem is gondolunk arra, mekkora kegyelemben van részünk. Nagyszüleink sem élték végig így az életüket, s most is százmilliók leledzenek az egészséges élet feltételeinek hiányában. S mi lesz majd.
