2008.04.10. 18:16
Tűzvonal
<p>Nem tudom, tananyag-e a rendőrségen a „Tűzvonalban” című magyar „zsandárkrimi”, de ha az, a pszichológusoknak ugyancsak észnél kell lenniük.<BR /><B>Boda István</B> jegyzete</p>
Ha ugyanis valamely zsarutanonc ennek a filmnek a tanulsága alapján akarja elindítani az ő pályaívét, hát nem áll nagy szakmai karrier előtt. Egy faluról jött „próbalegény” ugyanis a történet láttán még azt a maradék józan paraszteszét is elveszítheti, ami természetes öröksége lehet felnevelő környezetének. Edzett tévénéző vagyok, ám ennyi zagyvaság és képtelenség láttán még az én hátam is beleborsódzik. Az egész kusza agyrém olyan, mintha egy bolsevik összeesküvés viharzónájának a közepén állnánk. Mindenki figyel mindent, mindenki gyanakszik mindenkire, s mindenki ellensége mindenkinek. Miközben a szlogen glóriája ott tündököl a Bimbó utcai vagy mit tudom én, milyen utcai őrs szemöldökfáján: Szolgálunk és védünk! Nekik és nekünk legyen mondva. Amúgy az egész hasonlít egy posztmodern novellára, ami elsősorban arra utazik, hogy keresztrejtvényt adjon az olvasónak: hátha meg tudja fejteni.
Mondjuk meg őszintén: a Tűzvonalban némi fenntartásokat fogalmaz meg bennünk a rendőrséggel szemben. Szerencsére a Kisváros – mostanában fejeződött be a sorozat ismétlése – okot ad a bizalomra és rokonszenvre. Azok valóban rendőrök. Megoldják a bűnügyeket, és növelik biztonságérzetünket. Igaz, ők nincsenek állandóan tűzvonalban…
– Boda István –