Közel a századik évhez

Encs - „Mindig húztam az igát” – mondta ­lapunknak Erzsike néni, aki szívesen mesélt az életéről.

A 97 éves Demeter Ignáczné Erzsike néni Encs legidősebb lakója. Ebből az alkalomból köszöntötte őt nemrég a város polgármestere, Szeles András. Az idős asszony 8 éve a Pax Hálózatfejlesztő – Gondozási Központ lakója, és a napokban mi is meglátogattuk őt. Mint mesélte, küzdelmes élete volt, sokat dolgozott, tisztességgel nevelte a gyermekeit, de már nem emlékszik mindenre olyan jól, mint pár évvel ezelőtt.

– Fájban születtem, ott is mentem férjhez. Hat gyermekünk született, de csak négy élte meg a felnőttkort. Ma pedig már csak egy gyerekem él, a lányom, aki Miskolcon lakik. De van 7 unokám, akik mind egyetemet végeztek, és már dédunokáim is születtek. Tejkezelőként dolgoztam a faluban 38 évig. Harmincöt egyéni szállítóm volt, és a tsz-től is én vettem át a tejet. Felelősségteljes munka volt ez, rögtön észrevettem, ha valaki vizezi a tejet. A férjemet elvitték az oroszok hadifogságba, csak 1947-ben engedték haza. Jó ember volt, de csak akkor, ha nem ivott. De sajnos sokszor ivott, olyankor kizavarta a gyerekeket a házból – idézi fel a nehéz éveket Erzsike néni, úgy folytatva, gyermekeit min­dig tisztességgel nevelte.

Hat kismalac

Szépen öltöztette őket, és mindent megadott nekik, ami tőle tellett. Emellett persze rengeteget dolgozott, sertéseket és borjakat nevelt. Egyszer még az állatorvos is elismerte szakértelmét.

– Megellett az anyakocám, hat kismalacot hozott a világra. De a koca nem szoptatta őket, csak feküdt, mint akiben már nincs élet. Jaj, Istenem, most mi lesz?! Elpusztul a koca, meg a hat malacka is! Az állatorvos is csak azt mondta, hogy már nem lehet őket megmenteni. De én ebbe nem nyugodtam bele. Elkezdtem cumisüvegből etetni a kicsiket, a koca pedig idővel erőre kapott, és jó anyjuk lett a malacoknak. Az állatorvos pedig nem akarta elhinni, hogy megmenekültek mindannyian – meséli Erzsike néni, aki már 9 éves kislányként markot szedett a mezőn, és később is kivette a részét a mezőgazdasági munkákból. De mindenütt szerették őt szorgalmáért és jó munkájáért. Amikor pedig a gyerekei felnőttek, arra kérte a Szűzanyát, hogy mindannyiuknak legyen lakása vagy háza.

– Sajnos egyre gyengébb vagyok. Már csak itt szeretek a szobámban feküdni. Olvasgatok, legtöbbször a Nők Lapját, és sokat imádkozom – mondja végül az idős asszony.

A gondozási központ vezetőjétől megtudjuk, Encsen, a megyei fenntartású otthonban él egy 104 éves néni is, Varga Pálné, de ő igazából forróinak számít.

HE