Fontos nekik a mozgás

Miskolc - A negyven fölöttiek a hétköznapi tevékenységek sorába illesztenék bele az edzést.

Nemrég országos gyaloglóklub-hálózat indult Monspart Sarolta tájfutó világbajnok kezdeményezésére. A nagymamák világnapja, július 13-ára esik, aminek tiszteletére arra biztatják a nyugdíjas közösségeket, hogy gyalogoljanak vagy kerékpározzanak le negyven kilométert, és töltsenek fel erről fotót a közösségi oldalakra augusztus 21-ig #40év40km rövidítéssel ellátva. Az akció a Nők40 program keretében zajlik, amelyet a kormány azért hirdetett meg, hogy minél több nő élhesse meg a nagymamaság szépségeit –adta tudtul Novák Katalin, az EMMI család- és ifjúságügyért felelős államtitkára.

Beindítja az ízületeket

Miskolc vadregényes környéke remek lehetőséget kínál a túrázásra, és hosszú kerékpárutak tarkítják a hegyvidéket. A Bükk-hegységben bőven található olyan terep, amely az idősebbek számára is teljesíthető. Néhány szépkorú járókelőt kérdeztünk, hogy milyen szerepet játszik az életükben a mozgás.

– Nagyon fontosnak tartom fiatalon, idősebb korban meg pláne, mert különben annyira berozsdásodnak a csontok, ízületek, izmok, hogy sokkal nehezebben indulnak be, amikor használni szeretném őket. Próbálok magamon segíteni, és igénybe veszem a társadalombiztosítás lehetőségeit, így minden évben kétszer ingyen mehetek egészségmegőrző kezelésre. Monspart Sarolta kezdeményezését jó dolognak tartom, mert a mai napig biciklizem. Viszont kirándulni már nem tudok, mert annyira fáj a hátam és a forgóm, hogy általában nem bírom tartani a lépést a többiekkel. Ennek ellenére a sport még így hetven év fölött is az életem része, tizenöt, húsz percet tornázom minden reggel – osztotta meg velünk F. Magdolna.

Sétával és tánccal mozognak

Támba Sándornak nincs kerékpárja, viszont sokat sétál.

– Mivel már hatvankilenc éves vagyok, ezért inkább csak sétálok. Biciklim sajnos nincs, mert bérházban lakom, és nem tudnám elhelyezni. Nagyon fiatalon még futkároztam, kézilabdáztam, kosárlabdáztam, fociztam. Nem régen lábaltam ki egy olyan daganatos betegségből, ami után száz emberből öt marad életben, és biztos vagyok benne, hogy ezt részben a sok gyaloglásnak köszönhetem.

Varga Jánosné szintén elhagyta már a sportot, viszont táncolni még mindig szeret.

– Combcsonttörésem volt és azzal műtöttek Ausztriában nemrég, azóta nemhogy sportolni, de sétálni sem tudok már úgy, bár korábban sem voltam sportos alkat. De táncolni a mai napig szeretek – mondta az idős hölgy.

Aktív életet élnek

Egy idős házaspár még aktív életet él.

– A mozgás nagyon fontos, sőt kell. Az alap sétatempóm sem lassú, de a legjobb környezet erre a telkünk és a pincénk, ahová rendszeresen kijárunk. Miközben vásárolok és cipekedem, akkor is mozgok. Fiatal koromban szerettem úszni, de rendszeresen soha nem sportoltam. Jó ötletnek tartom a tájfutó világbajnok ötletét, de nincs hozzá megfelelő technikám, hogy fényképet töltsek föl az internetre – hangsúlyozta Izsó Andrásné.

Férje, András fiatal korában vitorlázórepülő volt.

– Nekem különösen fontos a mozgás, mert derékfájós vagyok. Amikor lehet, akkor sétálok, eléggé aktív vagyok még. Fiatal koromban vitorlázórepülő voltam, és régebben jártunk kirándulni a Bükkbe, de most már megöregedtem, mert betöltöttem a nyolcvan évet – zárta a beszélgetést Izsó András.

Detzky Anna