Kirúgtak... Hogyan tovább?

Az egyik legnehezebb időszak az ember

életében. A mindennapok

szervezőeleme veszik el, ami meghatározza

az életritmust, és befolyással van

az egész személyiségre. Mert mivel

is definiáltuk eddig magunkat? Főleg a

munkánkkal, feladatainkkal,

eredményeinkkel. Nem csoda, ha

úgy érezzük, hogy önmagunk egy

darabját vesztettük el.

Teljesen természetes, hogy érzelmi

hullámvölgybe kerülünk. Hogy

felkelni sincs erőnk, mert úgy

érezzük, nincs minek, és

képesek volnánk egész nap az

ágyban a történteken

morfondírozni. Általában

kétféle embertípus van: az egyik a

külső okokban keresi a bűnbakot (szidja

a főnököt, a

kollégákat, az átkozott

körülményeket), a másik pedig

magát ostorozza, és képes teljes

apátiába esni. Könnyebb helyzetben

vannak azok, akiket többedmagukkal

bocsátottak el, mert így kisebbnek

érzik a személyes veszteséget,

és másokban is megértő

fülekre találnak.

Túljutni az első napokon

Néhány hétnek

mindenféleképpen el kell telnie ahhoz,

hogy túltegyük magunkat az

eseményeken, különösen akkor, ha

váratlanul ért az

elbocsátás. Jobb, ha nem

zárkózunk magunkba, hanem

beszélünk az

érzéseinkről. A dühünket

inkább otthon adjuk ki, csak a

családtagoknak, igazán jó

barátoknak merjünk őszintén

panaszkodni, szitkozódni, nehogy valami is

visszajusson a régi munkahelyre.

Bármennyire égető is, hogy

minél hamarabb újra dolgozni

kezdjünk, érdemes egy kis időt adni

magunknak, hogy feldolgozzuk a történteket.

Tiszta fejjel jobban átlátjuk a dolgokat,

nem követjük el ugyanazokat a hibákat,

és biztosabban választunk az új

lehetőségek közül. Gondoljuk

végig, hogy milyen típusú

cégnél szeretnénk dolgozni

(multinál vagy inkább kisebb, hazai

vállalatnál), és milyen

pozíció, munkakör

elégítene ki a leginkább.

Békességben elválni

Bármennyire méltatlannak

érezzük is az

elbocsátást, soha ne

keljünk ki önmagunkból, és ne

tegyünk olyat, amit később

megbánnánk. A tényt már

úgyse tudjuk megváltoztatni, vonuljunk el

inkább emelt fővel, minél

előbb. Ez persze nem csupán lovagias

gesztus, hanem jól felfogott

munkavállalói érdek is, hiszen nem

tudjuk, mikor, melyik cégnél futunk

össze újra a kollégákkal,

főnökökkel, beosztottakkal, és

mikor lesz szükségünk a

segítőkészségükre,

jóindulatukra.

Olvasson

tovább: Hogy hogyan készüljünk

fel az álláskeresésre, hol

nézzünk új munka után

megtudhatja, ha ide kattint!

Álláslehetőségek:

állásajánlatok az ország

egész területén

álláslehetőségek

Szabolcs-Szatmár-Bereg

megyében

Kapcsolódó cikkek:

• Add el magad: csak egy jó

önéletrajz kell hozzá!

önéletrajz?

önéletrajz?