2018.11.01. 19:35

Az állatmentés az élete részévé vált

Miskolc - Egy időben tizenkét macska és három kutya élt a cicamentő hölggyel.

A miskolci Győri kapuból származó gazdi, Csabainé Lőrinc Marianna híre valószínűleg az évek során elterjedt a csellengő, árva macskák körében, akik újra és újra megtalálják őt piliscsévi otthonában. Egy időben tizenkét cica és három kutya, köztük egy komondor élt vele szabadon ezer négyzetméteres kertjében, akiknek nagyon nagy részét az utcáról fogadta örökbe férjével.

Családi hagyomány

– Az állatszeretetet szerintem a családom ültette el bennem. Gyermekkoromban, amikor még egy házban éltünk a nagyszüleimmel a Győri kapuban, volt egy puli kutyánk, Morzsi – mesélte Marianna.

– Később a szüleim külön költöztek bérházba a Szentpéteri kapuba, és a pulit elajándékozták, de apukám, amíg a kutyus élt, hacsak tehette meglátogatta. Anyukámnak, pedig fiatal lány korában egy fekete Cili cicája volt, akiről szintén sok történetet hallottam. Gyakran jártunk a Bükkbe kirándulni, sokszor vittek engem állatkertbe, és a nővéremtől rendszeresen állatos könyveket kaptam ajándékba. Elkezdtem vágyni valamilyen saját állatra. Több évi könyörgés után kaptam egy Morzsa nevű pulit, aki 13 évig élt a nagymamámnál és hétvégenként rengeteg időt töltöttem vele. Aztán később, amikor a férjemmel találkoztam és Piliscsévre költöztünk, egymásra találtunk az állatszeretetben is. Az ő kívánságára vásároltunk egy komondort, akit Kócánnak kereszteltünk el – folytatta.

Kutya, cica barátság

– Az első cicánk úgy került hozzánk, hogy sétáltunk a 8-9 hónapos Kócánnal az erdő szélen és egyszer csak húzni kezdett minket egy bokor aljához. Ahogy odaértünk mi is hallottuk egy cica halk nyávogását, aki nagyon félt a kutyától, ezért csak később mert előjönni. Micónak neveztük el a gyönyörű szép picike cirmos cicát. Onnantól kezdve a komondorral elválaszthatatlanok voltak, együtt is aludtak. Néhány évig élt velünk, mert sajnos valamitől megijedhetett, beleesett a kutunkba és elpusztult. Kócánnak annyira hiányzott, hogyha az utcán meglátott egy ugyanolyan macskát, akkor őrült módon rohant felé.

Cicabajok az utcán

– Másfél-két év múlva egy ugyanilyen cirmos cica, Ancika kóborolt oda hozzánk és látszott, hogy csak téblábol és keresi a helyét. Bevittem a kertbe, de akkor volt már másik két olyan macska, Mirci és Marci, testvérek, akiket mi magunk szereztünk be kölyökként. Ancikával nagyon szoros lelki kapcsolatom alakult ki 12 év alatt, amíg élt. Mindig tudta előre, hogy mikor jövök haza és a kapuban várt engem. Neki és Marcinak közös kölykei lettek, így egy időben tizenkét macska szaladgált az udvaron. Mircinek is lettek kicsinyei, akik közül Cicerót, a gyönyörű szép cirmos kandúrt tartottuk meg, őt sajnos később megmérgezték. El lehet mondani, hogy, ami baj egy kijárós cicát elérhet, azt mi mind megkaptuk, macska betegségektől kezdve, gázolásig. Viszont egy kertes házban nehéz megtenni, hogy az ember bezárva tartsa az állatait. Mivel a két nagyobb lány macskának nagyon hirtelen egymás után lett két-két alom kölyke, ezért gyorsan ivartalaníttattam őket – osztotta meg a gazdi.

Árva kutyusok a háznál

– Aztán két kölyökkutyát is találtunk a januári fagyos árokban kidobva a falu szélén, valószínűleg egy alomból, a magyar vizsla keverék Fülest és az erdélyi kopószerű Rézikét. Körülbelül hathetesek lehettek és ott sírtak. Nem sokáig maradtak volna életben, mert aznap mínusz 23 fok volt, így haza vittük őket. Gondoltuk, hogy három kutyust nem fogunk tudni úgysem megtartani, és hogy majd keresünk nekik gazdát, ha kicsit kimelegszik az idő. Azonban mire ők is megerősödtek, a három kutya már egy csapatot alkotott és nem volt szívünk elküldeni őket. Hamar megtanulták a komondortól, hogy azokat a cicákat, akik hozzánk kerülnek nem szabad bántani. Bár a két vadászkutya szívesen kergette őket, de sosem harapta meg. Viszont a sok állatnak a tartása komoly áldozatot kívánt, nemcsak anyagilag, de időben is. Kizárólag akkor tudtunk elmenni nyaralni néhány napra, ha az ekkor már nyugdíjas anyukám odaköltözött hozzánk, hogy etesse őket – magyarázta Csabainé Lőrincz Marianna.

Kandúr őrzi a portát

– Ezt követően már többször jött hozzánk magától egy-egy felnőtt macska, köztük Cicamama, aki éhesen, betegen, lesoványodva, vemhesen állított be és még a három kutya sem tartotta vissza. Most van még egy Rózsika nevű vörös cicám, fehér bojttal a farka végén, aki ha fiú lenne Garfieldnak is beillene, mert nagyon szereti a hasát. Ő 2013 nyarán érkezett és napokon keresztül csak a nyávogását hallottam, amíg sikerült előcsalogatnom a legyengült kóbor állatot. Nálunk van még most egy Drappi nevű, kicsit pofátlan, de szeretetéhes drapp kandúr, aki az idegen macskáktól védi a házat. A három kutyánk közül sajnos már csak Füles él, aki annyira öreg, hogy már nyugdíjba vonult a házőrzésből – tudtuk meg.

Életmentő frekvenciakezelés

– A negyedik cicánk pedig, aki most velünk van a 15 éves Pocok, aki a szomszédból került hozzánk. Neki volt rendes gazdája, csak meghalt és az állat betegen magára maradt. A környező menhelyeknél, pedig éppen nem volt hely, ezért elvállaltam a gyógyíttatását. Reménytelennek tűnt a helyzete, de Solymáron rátaláltam Dr. Molnár Attila állatorvosra, aki emberekre kifejlesztett frekvenciakezeléssel próbálkozott nála sikerrel. Ha most végig gondolom a történetünket az állatokkal, azt mondanám, hogy a kóbor, beteg állatokat ugyanúgy befogadnám, ahogy tettem, de az ivartalanításra jobban odafigyelnék. Hacsak egy árva cicát mindenki befogadna és ivartalaníttatná, akkor valószínű meg lehetne állítani ezt a kóbor állat szaporulatot. Ők rengeteget szenvednek az utcán, mert éheznek, fáznak és hiába is tanulnak meg vadászni, gazda nélkül nehezen vészelik át a telet – hívta föl a figyelmet.

ÉM-DA