Az óriáspandák családjának legidősebb fosszíliáit tárták fel Spanyolországban

Madrid, 2012. november 16., péntek (MTI) - Meglepő helyen, Spanyolországban kerültek napvilágra az óriáspanda-család legidősebb képviselőinek fosszíliái.

A leletekről a PLoS ONE online kiadásában jelent meg tanulmány.

Az óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca), eredeti rendszertani nevén Ursus melanoleuca (fekete-fehér medve) vagy bambuszmedve a medvefélék (Ursidae) családjába tartozó emlős. Az óriáspanda egyedülálló helyet foglal el a medvefélék családjában, hiszen étrendje csaknem kizárólag bambuszból áll, míg a "rokonság" többi része mindenevő - azaz egyaránt fogyaszt növényi és állati eredetű táplálékot - vagy ragadozó - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon (http://www.livescience.com/24788-oldest-panda-fossils.html).

A genetikai kutatások arról tanúskodnak, hogy az óriáspandák ősei 18-22 millió évvel ezelőtt váltak el a többi medvefélétől. Mindazonáltal keveset lehetett tudni arról, hogy milyenek voltak a korai óriáspandák és hogyan változtak az évmilliók során. Az eddig ismert, legkorábbi fosszíliák 8,2 millió évesesek voltak, és Kínából származtak.

A most megtalált, legrégebbi óriáspandák maradványai - fosszilizálódott állkapcsok és fogak két "készlete" - váratlan helyen, Spanyolország északkeleti részén kerültek napvilágra, a 11,6 millió éves leletek az óriáspanda eddigi legkorábbi ismert képviselőié.

A Kretzoiarctos beatrix névre keresztelt óriáspanda egy eddig ismeretlen nemzetség tagja. A középső miocén időszakban élt, amikor a térségben meleg, csapadékos éghajlat uralkodott, a területet sűrű erdők borították. "Az általunk leírt nemzetség nem csupán az első, az Ibériai-félszigeten leírt medve, hanem az óriáspandák legkorábbi ismert képviselője is" - hangsúlyozta Juan Abella, a madridi Természettudományi Múzeum paleontológusa.

A Kretzoiarctos beatrix legfeljebb 60 kilós lehetett, akkora, mint az Ursidae-család ma élő legkisebb képviselője, a maláj medve (Helarctos malayanus). Fogazatából ítélve valószínűleg mindenevő lehetett, ám olyan dentális sajátosságokat is felfedeztek a kutatók, amelyek alapján a Kretzoiarctos beatrix alkalmazkodott a bambuszhoz hasonlatos kemény rostos növényzet megrágásához.

"Nem tudjuk, hogy a középső miocén időszakban nőtt-e bambusz az Ibériai-félszigeten, ám a meleg, csapadékos éghajlatnak köszönhetően bőséggel volt kemény, rostos növényzet" - jegyezte meg Juan Abella.

Azt sem lehet tudni, hogy a Kretzoiarctos beatrix bundája hasonlított-e a mai óriáspandákéhoz, Abella szerint azonban nagy valószínűséggel testét sötét szőrzet borította, amelyet néhány fehér folt tarkított. Véleményét a spanyol kutató arra alapozza, hogy a legtöbb medvebocsnak hasonló a bundája, sok állatfajnál pedig a fiatal állatok szőrzete az ősökére hajaz. Ennek alapján nem kizárt, hogy az óriáspandák Nyugat-Európából származhatnak.

További rejtély, hogy miért pusztult ki a Kretzoiarctos beatrix? "A legvalószínűbb magyarázat, hogy szárazabbá vált az éghajlat és eltűntek az erdőségek, ami a nagyobb testű, versenyképesebb állatoknak kedvezett" - vélekedett Juan Abella.

- MTI -