Külföldre menne olajat kutatni

Miskolc - Karádi Ákos kiváló minősítésű diplomát és dicsérő oklevelet vehetett át nemrég a Miskolci Egyetem diplomaátadó ünnepségén. A tanév legnagyobb sikere azonban, hogy csapattársaival megnyerték a MOL tehetségkutató UPPP 2015-ös versenyét. Interjú: Karádi Ákossal, aki kiváló minősítésű diplomát szerzett a Miskolci Egyetemen.

Az ifjú olajmérnök most épp munkát keres. Mert bármilyen jó eredménnyel is végzett, munkát keresnie mindenkinek kell. Az első éveket terepen töltené, zord körülmények között, és csak azután ülne be tervezni a klimatizált, kényelmes irodába – árulta el lapunknak.

A verseny segített abban, hogy jobban átlássuk, egyben lássuk az olajipar minden területét, rájöjjünk, hogy mit kell különböző helyzetekben tenni, és azon gondolkodjunk, hogyan lesz ebből pénz. -Karádi Ákos

Milyen érzés volt ott ülni a diplomaátadó ünnepségen?

Karádi Ákos: Azt éreztem, hogy ez nagyon nagy megtiszteltetés és öröm számomra. Ebben az eredményben jó néhány évem benne van, ha összeszámoljuk az alapképzés és a mesterképzés éveit is, akkor majdnem 6 év. Ennyi tanulás után átvenni a diplomát nagy boldogság. És persze a család is nagyon büszke rám.

Mennyit kellett tanulni és dolgozni azért, hogy kiváló minősítésű oklevelet kapjon?

Karádi Ákos: Hál’ istennek nekem úgynevezett szivacs­agyam van, ha fogalmazhatok így. Ha előadáson odafigyeltem, otthon már nem nagyon kellett tanulnom. Alapvetően a félévi vizsgákra fel tudtam úgy készülni, hogy elég volt néhányszor átolvasnom a tananyagot, és akkor emlékeztem mindenre.

De ha mégsem, akkor azt ki tudtam következtetni, csak logikusan kellett gondolkodnom. Az államvizsga viszont teljesen más történet volt. Ott nem egy tárgyra kellett felkészülnöm 100–200 oldalból, hanem többéves tananyagot kellett újra átnéznem.

Az óriási feladat volt. Csak a diplomamunkám 4 hónapon keresztül készült, napi 10–12 órás munkával. Hetente jártam Budapestre a konzulensemhez, aki rengeteget segített. Ha megemlíthetem a nevét, Szlávik Tibor, a MOL egyik mérnöke. Ő volt az ipari konzulensem. Az államvizsga-tételek megtanulása pedig szintén hatalmas munka volt.

Akkor már nem segített a szivacsagy?

Karádi Ákos: Az a helyzet, hogy 36 tételünk volt, és minden tételhez tartozott egy 100–200 oldalas tananyag. Szivacsaggyal azért ezt már nem lehet megjegyezni. Itt már kőkeményen tanulni kellett. Hál’ istennek, mivel mérnöki képzésen vagyok, nem magolnom kellett, hanem logikus dolgokat megérteni. Csak azért sok volt egyszerre.

Említette, hogy rengeteg munka van a szakdolgozatában is. Mi a témája?

Karádi Ákos: Mesterképzésen a korróziónak az olajiparral való kapcsolatáról írtam, azokról a nehézségekről, problémákról, melyek ebben a témában felmerülnek. Meg kellett terveznem egy termelőkút szerkezetét, és meg kellett választanom az anyagát, hogy az adott körülményeknek megfelelően melyik az az anyag, amelyik a legtökéletesebben funkcionál.

Régen, ha találtak egy olyan olajmezőt, ami gazdag volt, csak nagyon rossz körülmények uralkodtak ott, azaz nagy volt a korrózió veszélye, akkor inkább hozzá sem kezdtek a kitermeléshez. Manapság azonban, ahogy fogynak a jó mezők, muszáj ezzel a témával is foglalkozni.

Hogy jutott el a Miskolci Egyetemig? Mikor derült ki, hogy jó érzéke van a műszaki tárgyakhoz?

Karádi Ákos: Már az általános iskolában jártam különböző versenyekre. Főleg angol- és matekversenyekre a Bársony János Általános Iskola diákjaként. Angolból országos negyedik és hatodik helyezésem is van. Aztán a Földesbe kerültem hatosztályos képzésre. Itt is indultam matekversenyeken, de az osztályunkba nagyon sok tehetséges diák járt, közülük kitűnni elég nehéz volt. De az angol mellett mindig is a reáltárgyak érdekeltek.

Miért a Miskolci Egyetemet választotta? Sok fiatal a fővárosba vágyik vagy külföldre.

Karádi Ákos: Engem a fővárosi folyamatos pörgés, rohanás nem vonz. És praktikus is volt a Miskolci Egyetem, hiszen itt van a városban, nem kellett költöznöm. De az is könnyebbség volt, hogy az édesanyám gondoskodott rólam az egyetemi évek alatt, nem kellett főznöm, mosogatnom, mosnom.

Az is a maradás mellett döntött, hogy Miskolcon magas szintű a műszaki mérnöki képzés, engem pedig épp ez érdekelt. Nagyon szeretem a természettudományokat is, ezért döntöttem a műszaki földtudományok mellett. Ez a képzés tökéletesnek bizonyult számomra. Amikor pedig szakosodni kellett, az olajmérnöki mellett döntöttem.

Nem ment az önállóság rovására, hogy Miskolcon maradt?

Karádi Ákos: Az önállósággal abszolút nincs problémám. Én tudom, hogy az anyukámnak nagy teher a főzés, a mosás, a házimunka amellett, hogy dolgozik. Amit lehet, azt megcsinálom magamnak, és amiben tudok, segítek otthon.

Miért az olajmérnöki szakot választotta?

Karádi Ákos: Sokan szeretnének olajmérnökök lenni, felvétel előtt három rostán kell átesni. Szerintem azért népszerű ez a képzés, mert az emberek számára vonzó a pénz. Az olajiparban „durva” fizetések vannak, de nem véletlenül. A tudást, a munkát, a nehéz munkakörülményeket fizetik meg. Én például fúrómérnök szeretnék lenni, ami nem az a tipikus, klimatizált irodában ülős munkahely.

Van már munkahelye?

Karádi Ákos: Még nincs.

Azt gondolhatnánk, hogy a kiváló diplomás hallgatókat és a nemzetközi versenyek győzteseit keresik a cégek.

Karádi Ákos: Mindenkinek kell munkát keresnie. És az az igazság, hogy az olajárak most eléggé lent vannak, ilyen árak mellett pedig nem nagyon fúrnak új kutakat a cégek, mert nem éri meg nekik.

Hol lehet fúrni?

Karádi Ákos: Magyarország eléggé megkutatott, itt már kevés a fúrási tevékenység. Persze itt sem lehetetlen, de a célom azért az, hogy külföldön dolgozzak. A mesterképzés végig angol nyelven folyt, ez most számomra nagy előny, hiszen a szakkifejezéseket jól megismertem. Érdekel és vonz a külföldi élet.

Hogyan keres ma munkát egy fiatal?

Karádi Ákos: A napokban szeretném véglegesíteni az önéletrajzomat, utána kezdem a keresést. Itt az a módszer nem válik be, hogy az ember elmegy személyesen a cégekhez, és úgy megpróbál állást keresni, mert külföldre kiutazni minden egyes céghez lehetetlen.

Itt csak két lehetőség adódik. Az ember felkeresi az interneten a cégek honlapját, és ott megnézi, hogy van-e valamilyen álláshirdetés, ha igen, akkor azokra jelentkezik. De van egy-két kimondottan olajipari álláskereső portál is, azokra is lehet regisztrálni. Csak az a nehézség, hogy mindenhol minimum kétéves szakmai tapasztalatot kérnek a cégek.

Pedig ön egy rangos, nemzetközi verseny győztese. Úgy tudom, több mint ezer csapat közül kerültek ki győztesen.

Karádi Ákos: Pontosan utánanéztem, hogy ezen a versenyen 55 országból 1129 csapat indult. A verseny többfordulós és komplikált volt. Az első forduló tulajdonképpen egy online szimulátor volt, ami az olajiparnak a kutatás és értékesítés területét ölelte fel.

A csapatok kaptak egy geológiai térképet, és a rendelkezésre álló információk alapján nekünk kellett megmondanunk, hogy hol szeretnénk fúrni. Ha eredményes volt a fúrás, akkor azzal mit szeretnénk kezdeni. És hogyan tudjuk a lehető legtöbb profitot termelni. Az első körben tehát az nyert, aki a legtöbb pénzt tudta kihozni belőle.

És egy térképről meg lehet állapítani, hogy hol van olaj?

Karádi Ákos: A térkép mellett azért kaptunk egy-két extra információt is. Szelvény­információkat, különböző rétegeknek a mélységeit, és ezekből kellett meghatároznunk, hogy hol lehet igazából potenciális felhalmozódás.

Ha megtaláltuk a készleteket, akkor már elrontani nem lehetett. Az olajiparban is, ha olajat találnak valahol, az nagyon-nagyon visszahozza a pénzt. Rendkívül drága egy kutatófúrás, de ha valamelyik talál, akkor a befektetés sokszorosa térül meg.

Az első kört nagyon megnyertük a csapatunkkal. Körülbelül kétszer annyi pénzünk lett, mint a második vagy a harmadik helyezettnek. A második forduló viszont teljesen más volt. Itt már nem játszott közre a szerencse. Mert ez egy kőkemény, 100 kérdéses kvíz volt, amit 120 perc alatt kellett megoldanunk. Ebben mindenféle kérdés szerepelt az olajipar minden területéről: termelés, kutatás, felhasználás, talán még az elosztás is és egy-két természettudományi kérdés. Itt tudni kellett.

Szerencsére jó volt a csapatunk összetétele, mert mind a hárman teljesen más területet képviseltünk. Bár így is találkoztunk egy-két meglepő kérdéssel. A harmadik pedig egy online forduló volt. Ott már csak a legjobb 5 csapat versengett. Előre megkaptuk a témaköröket, ezek közül kellett választanunk, és egy prezentációt tartottunk. Ez a jelenlegi MOL nagy kihívásairól szólt.

Nem titok, hogy a MOL az Északi-tengeren vásárolt egy-két koncessziót. Itt azonban a körülmények nem a legmegfelelőbbek, több problémával is meg kell birkózni. Például a környezetvédelem, a tengerről a szárazföldre szállítás, a feldolgozás vagy a termelésoptimalizálás. Az előadás után volt egy kérdezz-felelek a csapat és a zsűri között. A három forduló eredményét összesítették, így született meg a végső eredmény. Csapattársaim Lengyel Nikolett és Szilvási Marcell.

Milyen tapasztalatokat és milyen lehetőségeket adott ez a verseny?

Karádi Ákos: Az egyetemen elsősorban elméleti képzést kapunk. Van egy-két szimulátorunk ugyan, melyek nagyon jók és hasznosak, de ez igazából nem tudja lefedni az egész olajipar gyakorlati részét. Ennek a versenynek azonban az első és a harmadik fordulóban elég rendesen belecsöppentünk a közepébe.

Konkrét értékekkel, konkrét adatokkal kellett dolgoznunk úgy, hogy nem tudtuk, mi a végeredmény, mi a jó eredmény. Itt csak magára számíthatott a csapat, és életszerű döntéseket kellett hoznunk. A verseny tehát segített abban, hogy jobban átlássuk, egyben lássuk az olajipar minden területét, rájöjjünk, hogy mit kell különböző helyzetekben tenni, és azon gondolkodjunk, hogy hogyan lesz ebből pénz.

Ugorjunk 10–15 évet előre! Mit gondol, hol lesz akkor, mit csinál majd?

Karádi Ákos: Ez nehéz kérdés. Mint említettem, fúrómérnök szeretnék lenni, mégpedig azért, mert ez az olajipar gyakorlati része. Tehát kint kell lenni a terepen, ott kell azonnal döntéseket hozni, komoly fizikai munkát is kell végezni.

Most ezt szeretném csinálni, de 10–15 év hosszú idő, és lehet, hogy akkor már a fúrás elméleti részét szeretném kamatoztatni. Például egy cégnél mint mérnök. Tíz évet lehúzni kint nagyon kemény. A fizikai része azért érdekel, mert nem lehet úgy tervezni valamit, hogy nem tudjuk, hogy működik a gyakorlatban.

Hegyi Erika

Névjegy

Díjak, kitüntetések:

Szabadidő: korábban küzdősportok (karate, judo), napjainkban edző­terem, munkakeresés és a jól megérdemelt pihenő a barátnőjével

Legfőbb kívánsága: Egy biztos munkahely megszerzése, amely megalapozhatja a jövőjét

ÉM-HE