Kiszakadt egy darab az Edelényi térségből

Edelény - Életének 65. évében eltávozott közülünk Laki-­Lukács László helytörténész, nép­művelő, könyvtáros.

Észak-Borsod, a Bódva-mente, a Cserehát és a Galyaság épített, tárgyi és szellemi örökségvédelmének neves képviselője, akinek mintegy 60 publikációja jelent meg nyomtatásban.

Saját magát „Helyismerész”-ként aposztrofálta, és 2015-ben ekképpen összegezte életét: „Laki paraszt gyereknek születtem 1953. július 10-én Miskolcon, nagycsaládban legkisebbnek. Gyerekkoromat a Cserehát két falujában, Lakon és Nyomáron töltöttem. Örömmel emlékezem rájuk, nagycsaládunkra, meghatározó volt szerepük életemben. Kis megszakításokkal 1967-től élek családommal a Bódva-völgyében, az időközben várossá lett Edelényben. Szeretem hazánk e kies, szép vidékét. Soha sem tudtam elhagyni, sok jóval kecsegtető hívások ellenére sem. Itt érettségiztem és a kis kitérők után ide tértem vissza, könyvtárosként, helytörténeti–néprajzi kutatóként, vászonszövőként. Mindég szerettem és szeretem, amit csináltam, soha nem nyolc órában. Otthon érzem e vidéken magam, tettem is érte (gondolom). A népművelő könyvtárosságot a legteljesebb, a legszínesebb, a legemberközelibb szakmának tartottam és éltem meg. A könyvek segítségével, az élő írók-költőkkel, a legkülönbözőbb művészetek művelőivel való találkozás oly élménydús, gazdag élettel ajándékozott meg úgy, hogy remélem, nagyon sok embertársamnak adhattam át belőle. Eszköze lehettem az ismeretek megszerzésének, elmélyítésének, átérzésének, az átlényegülés misztériumának. […] Helytörténészként sok öröm jutott nekem, „megtaláltak a témák, a tárgyak”. Családtörténeti, egyháztörténeti kutatások, a kivándorló magyarok utáni menés, a neves elődök életútjának járása, a temető kataszterek készítése kötött le. Kedves tárgyaim még előbb a festett keménycserepek, a festett ládák, a régi barna fotók és az utóbbi időben a pecsétes téglák. Írni, feldolgozni is kevesebbet tettem, mint tehettem volna. Hét éve, 2008-ban gutaütést kaptam, ahogyan régen mondták. Lebénult a jobb oldalam. Újra kellett tanulnom beszélni, írni és járni. A magamfajta embernek ez nagy megpróbáltatást jelentett. Megsegített az Úr, a jóemberek, talán az én akaratom is. […] „Kegyelmi kérvény”, ez a címe annak a könyvnek, melyet a barátaim és jómagam tőlem és rólam „elköszönésül” összeállítottunk 2008-ban. Sokat segített a felépülésben. Összegzés volt, visszatekintés, visszapillantás. Végigpergett az életem előttem, jó volt. Másnak is ajánlom. Lelkemből leledzett, amit tettem, lehet, egy őrlélek vagyok. „Őrállónak hívott a Sors engem.” (2015-ben, Edelényben feljegyezte: Laki-Lukács László).

2016-ban Lak Község Önkormányzata felkérte a Laki Értéktár Bizottság elnökének, 2017-ben pedig szülőfaluja Díszpolgárává választották.

Kollégái, barátai, tisztelői, tanítványai fájó szívvel, megrendülten búcsúznak tőle, és osztoznak szerető családja fájdalmában.

ÉM