Elgondolkodtató szelíd aktok

Derecske - „Ez a pályám csúcsa” – így fogalmazott megkeresésünkre Rékasi Attila, miután négy fotográfiájával is első helyezett lett a Szentesen megrendezett XVI. Országos Aktfotó Pályázaton. Fegyverneki Gergő tudósítása.A derecskei fotóművész húsz éve foglalkozik fotózással, tíz éve szerepel alkotásaival országos tárlatokon. Mint mondta, különleges volt számára az első elfogadás éve, hiszen nagy megmérettetésnek számított hazai mezőnyben kiállítani, miközben biztatást kapott a szakmától, ami tovább lendítette az alkotói munkában.

- Két évre rá megkaptam az első díjamat egy megyei fotóművészeti pályázaton – emlékezett vissza fotóműtermében. - Ennek köszönhetően már külföldi pályázatokra is vállalkozott. „Az igazság az, hogy amikor az ember  az ötödik vagy tizedik díját kapja, nem akkora az eufória. Ez a díj fontos volt számomra, mert  a pályám csúcsának tekintem. Nemcsak azért, mert 96 szerző 600 aktfotográfiája közül mindössze 90-et válogatott ki a rangos művészekből álló zsűri, hanem azért is, mivel Magyarországon a szentesi az egyetlen aktfotó pályázat. Ezen kívül az aktot tarják a fényképezés műfajai közül a legnehezebbnek, hiszen komoly alkotói feladat, hogy a kép művészi színvonalú munka legyen, és ne csak egyszerű meztelenkedés.

Érdekes megfigyelni, hogy a női test ábrázolása koronként változik. A fényképezés az emberek fantáziáját mindig is izgatta. Száz évig kísérleteztek vele, mire 1839-ben sikerült megtalálni a megfelelő eljárást, s pillanatok alatt átvették az akt műfaját a festészetből. Kezdetben a klasszikus beállítások, a kissé erőltetett pózolások voltak divatban, ami még ma is érezteti hatását Rékasi szerint.

- Ezek általában fekete-fehér képek, a női test szépségét emelik ki. Meglátásom szerint a zsűri a hagyományos kompozíciók mellett nagy részben igyekezett bemutatni a legmodernebb dolgokat is, amik kísérleti jellegűek vagy mély gondolatokat ébresztők. Ma már a színvonalas aktfotográfiához kevés egy szép emberi test, noha a régi könyvek meghatározása szerint akt a mezítelen emberi test ábrázolása – mondja a fotóművész, aki saját bevallása szerint mindig a szemlélőkre bízza a képek értelmezését.

Díjnyertes képeiről annyit azonban elárulhatunk, hogy maga a meztelen test látványa háttérbe szorul, inkább elgondolkodtat, mint sem klasszikusan gyönyörködtet. Groteszk torzítással ugyanis kifigurázni kívánta az aktfotók színpadias pózolásait. Ezen kívül különleges montázstechnikája foghatta meg a zsűrit.

- Kedvelem a rétegtechnikát, ami azt jelenti, hogy egyfajta számítógépes kézművességgel több fotográfiát is egymásba tudok csúsztatni, hogy egy teljesen új formavilágot hozzak létre, igaz ez gyakran több napos munka, de a végeredmény egyedi. Ezek a képeim már nem a „pillanat művészetéről” szólnak. Az elengedhetetlen manualitás és alakítási képesség miatt a képzőművészet határait feszegetem, ahogy kritikusaim mondták. A magamfajta művész  „meglát dolgokat”, átalakítja a látványt és ezáltal a kiállítás nézőjével sajátos párbeszédbe kezd, esztétikai élményeket nyújtva. Ez igaz az aktjaimra is. Ma már sokkal könnyebb megfelelő modelleket találni, mint 100 évvel ezelőtt, amikor prűdebbek voltak az emberek. Maga a műfaj is elfogadottabb lett az évek során. Sokan azt hiszik ez valami erotikus szeánsz, de intim kapcsolatra még gondolni sem szabad fotózás közben, mert az megakadályozza a minőségi alkotómunkát. Ilyenkor csak a kép számít. Nem lehet érzelmekre, a szenvedélyekre hallgatni, mert különben káosz lesz az alkotásból. A fotósnak és a modelljének is megvan a feladata. Érzelmek nyilván vannak ez kell az inspirációhoz, e nélkül nem is lenne tökéletes a fotográfia, de egy nagyon speciális, tiszta érzésről van ilyenkor szó, amit a képen kell tudni megjeleníteni – avatott be a mester, akinek legutóbbi sikeréhez Derecske polgármestere saját blogjában is gratulált.

- Fegyverneki Gergő -