Ez már inkább Tahó, mintsem Való Világ

Immáron ötödjére pusztulhatnak esténként a még megmaradt agysejtek, hiszen a napokban útjára indult a Való Világ ötödik szériája. Maga a körítés egyszerűen szánalmas, hiszen a hozzá nem értők előtt is világos lehet, hogy mindössze egy cél vezérelte a csatornát – a lehető legrövidebb idő alatt útjára indítani egy újabb fejőstehénként működő Alekosz-gyárat. M. I. jegyzete

Én balga pedig, még ennek ellenére is megnéztem az első adást, de tudjuk jól, a kíváncsiság az nagy úr. A felvezető adás azonban jócskán alulmúlt minden várakozást, hiszen egyetlen egy nyamvadt intrón kívül szinte semmi nem változott. A díszlet, a főcím, de még az átvezető videók is megmaradtak a négyes szériából. Az egész ezáltal annyira unalmas és földhözragadt és pénzhajhász képet fest, amelyet a műsorvezetők közül már csak Balázs tud megfejelni a maga unott ábrázatával és beszólásaival.

Holott a műsortól várt volna az ember egy kis izgalmat, valami újat. A négyes széria ugye azzal vált maradandóvá, hogy a korábbi bejelentésekkel ellentétben Stohl Buci jelentkezett be anno Balázs helyett. Én el tudtam volna képzelni most is valami hasonlót. Bucink például Damu Rolanddal begurulhatott volna egy terepjáróval a stúdióba, de egy a megszokottnál merőben valóbb és börtönszagúbb környezetből történő beköszönés is nyilván nagy hatással bírt volna. Lilutól jó amcsi szokás szerint vártam legalább egy cicivillantást, ami persze elmaradt, s a végére már-már sírva könyörögtem, hogy jöjjön legalább egy bendzsózó csivava vagy egy éneklő macska. De igazából mindegy lett volna mi, csak történjen valami szokatlan. Ez azonban elmaradt, s a helyzeten a műsorba válogatott villalakó-jelöltek sem tudtak igazán fordítani. Annyira sótlanok és mesterkéltek a karakterek, hogy amennyiben rajtam múlna, azonnal szélnek ereszteném a kiválasztásukkal megbízott stábot.

Az már most látszik, hogy az elkövetkezendő hónapokban nem sok jóra számíthatunk majd, amire ékes példa volt a szerda esti adás, amikor is a dumagépek kategóriájában mérkőzött meg három ifjú. A srácok külön-külön is megértek egy misét, de a prímet vitathatatlanul az egyfolytában ordítozó Fecó vitte, aki a korábbi szürkeség helyett egy amolyan „Budapest Tv-s” miliőt varázsolt a stúdióba. Ettől azonban az átlagember kettő másodpercen belül agyérgörcsöt kap.

Azt azonban már az elején borítékolni lehet, hogy az önuralom csíráját sem ismerő kreol fiatalember kerül a villába. Ezzel a húzással és a további beszavazóműsorok felhozatalával azonban talán jobban tennék a készítők, ha átkeresztelnék a műsort, hiszen ez már nem „Való”, hanem bizony „Tahó” világ.

-M.I.-