2018.07.13. 13:12

Tragédia felé vezetett a gizdaság

Miskolc - Beszólogatással indult, segítségkéréssel folytatódott és szúrásokkal végződött a vita.

A vádirat szerint – amellyel egyenlő jogi következtetésre jutott a bírói tanács is – az ominózus 2015. október 10-i estén egy házibuliból kísérte haza a huszonéves sértett – akit az eljárás elején még tanúként hallgattak ki, de később ő lett az ügy negyedrendű vádlottja – a barátnőjét.

Beszólogattak

Az általános iskolánál haladtak el négy fiatal mellett – az akkor éppen csak 14 éves múlt elsőrendű vádlott, annak barátnője, illetve egy másik, hasonló korú pár beszélgetett ott.

Szóváltás, vita alakult ki, amelyet úgy tűnt sikerült lerendezni, hiszen a két vádlott kézfogással vált el egymástól. Az ittas, negyedrendű azonban visszatért a buliba, és onnan hetedmagával érkezett vissza az iskolához, ahol agresszíven léptek fel, az egyik tanú szerint a fiatalember kifejezetten gizda, kötekedő volt. Látva a szorult helyzetet a 14 éves fiatal társait hátrahagyva hazasietett, ahol a már ágyban lévő édesapjától kért segítséget. Az apa felébresztette idősebb – szintén kiskorú – fiát is, majd mindhárman autóba ültek, és visszatértek a helyszínre. Innen roppant ellentmondásosak a vallomások, így nem is sikerült pontosan rekonstruálni a történteket, ami biztos: verekedés alakult ki a két társaság között. Ennek során az apa földre került, akit a negyedrendű vádlott tovább bántalmazott, így a 14 éves fiú előkapott a kocsiból egy csavarhúzót és azzal kétszer – egyszer mellkason, egyszer a hátán – megszúrta a férfit.

A negyedrendű vádlott erősen ittas társaival visszatért a buliba, majd mivel nagyon fájlalta a hátát hazament és lefeküdt. Hajnalban arra ébredt, hogy nem kap levegőt, családja hívott hozzá mentőt, mint kiderült a szúrások nyomán légmell alakult ki, így közvetlen életveszélybe került, életmentő műtétet kellett rajta végrehajtani.

Az ítélethirdetésen a negyedrendű vádlott nem vett részt, az apa és két fia viszont igen, a fiatalabb fiú az első, az idősebb a harmad, míg az apa másodrendű vádlotti minőségében. A fiát érintő verdiktet hallva az apa rosszul lett, gyógyszerre, vízre volt szüksége, és a tanács engedélyezte számára, hogy ülve hallgassa végig a további ítéleteket. Elsőrendű vádlottat a Miskolci Törvényszék bűnösnek találta testi sértés bűntettében és 1 év 4 hónap fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztésre ítélte, végrehajtásában két évre felfüggesztve. A másodrendű vádlottat garázdaság és kétrendbeli kiskorú veszélyeztetésében találta bűnösnek és 160 óra közmunkára ítélte, míg harmadrendűt szintén garázdaságban, és 80 óra közmunkát szabott ki rá.

Egymásnak ellentmondó

Dr. Dósa Ágnes az indoklásban elmondta: tipikus garázdaságból kinövő élet elleni támadással álltak szemben az ügy során. Bár nagy számú tanúvallomást tudtak meghallgatni, de azok között nem volt két egyforma, még az egy érdekközösségbe tartozók sem tudtak egyforma vallomást tenni, így felértékelődött a bizonyítékok és a szekértői vélemények szerepe a bizonyítás során. Mivel minden résztvevő a jogtalanság talaján állt, így senkinél nem tudták figyelembe venni a védekezésül felhozott jogos védelmi helyzetet, a két felnőtt felelősségét pedig kiemelten kezelték.

Elhangzott: érthető, hogy a túlerőben lévő huszonévesektől megijedtek a tinédzserek, és az elsőrendű vádlott hazament segítséget kérni, de az apának a rendőrséget kellett volna értesítenie, nem pedig rendteremtő magatartással, mint a „helyi seriff” fellépnie. A verekedésből senki nem menekült el, senki nem hívott rendőrt. A bíró rendkívül megdöbbentőnek nevezte, hogy az erős fájdalmai ellenére a sérültet a társaságából senki nem vizsgálta át. „Az ilyen megdöbbentő nemtörődömség egészen újszerű még az ilyen ügyekben is” – mondta dr. Dósa Ágnes.

A jelenlévő család mindhárom tagja elfogadta a kiszabott büntetést, így az jogerőre is emelkedett, ám a tetemes bűnügyi költség kapcsán – 446, 181 és 172 ezer forint – annak csökkentéséről, vagy elengedéséről szóló kegyelmi felterjesztést kértek a törvényszéktől. A negyedrendű vádlottat a védője nem érte el az ítélethirdetés után telefonon, így fenntartotta a három nap gondolkodási időt az ítélet elfogadása kapcsán, hogy egyeztetni tudjanak.