A majdnem visszatérésről

Jelen állás szerint, a 2008. január 26-án megrendezett, a BSE-ESMA – SEAT-Foton Győr élvonalbeli női kosárlabda meccs volt az utolsó olyan mérkőzés, amelyen egy diósgyőri nevelésű játékos pályára lépett. Néhány hete pedig felvetődött vele kapcsolatban, hogy esetleg Miskolcon, a MISI NB I/B-s együttesénél újra elkezdi a játékot. Koncz Judit, merthogy róla van szó, lassan három évvel ezelőtt azon a bizonyos bajnoki találkozón szenvedett súlyos sérülést, és keresztszalag szakadása óta még nem tért vissza a pályára.

– A súlyos sérülésem után természetesen a lehető legrövidebb időn belül szerettem volna újra játékra jelentkezni, hiszen a kosárlabda számomra rendkívül sokat jelent – mondta Koncz Judit. – De ebben egy örömteli esemény úgymond megakadályozott, ugyanis egy kisfiúnak adtam életet, így hiába épültem fel, Viktor születése, gyermekem ellátása nem tette lehetővé, hogy újra bekapcsolódjak a játékba.

Akár már

A 21 hónapos kisfiú mellett akár már játszhatna is ,,Koncz anyuka", legalább is ez jutott eszébe Áron Balázsnénak, a MISI NB I/B-s csapata edzőjének, aki miután tudomást szerzett arról, hogy egykori játékosa visszaköltözött Miskolcra, megkereste, hogy álljon edzésbe a sportiskola csapatánál, mert rutinjával, tudásával sokat tudna segíteni a jelenlegi csapat tagjainak fejlődésében.

– Jól esett, hogy Kati gondolt rám, hogy eszébe jutottam, de amikor hívott, éppen költözködés közben voltunk, és kértem pár napot, hogy átgondolhassam ezt a lehetőséget – emlékezett vissza a kosaras, aki élvonalbeli pályafutása során a Diósgyőrön kívül játszott a Debrecen, a Szolnok, a Szekszárd és a Győr csapataiban is. – Őszintén szólva nagyon nagy kedvem lett volna újra edzésbe állni, mert tényleg rettentően hiányzik a kosárlabda, az a fajta nyüzsgés, ami az elmúlt évtizedekben az életemet jellemezte. És legszívesebben ott folytattam volna, ahol abbahagytam, olyan szintre szerettem volna visszajutni, ahol 2008 elején jártam.

Azonban ezt, itt, Miskolcon sajnos aligha tudtam volna elérni, a magam támasztotta elvárásaimnak megfelelni, hiszen elég lett volna heti két edzésre elmennem, plusz a meccsekre, ami messze van a heti 6-8 tréningtől és heti két meccses mókuskeréktől, amiben sérülésem előtt részesülhettem. Vagyis aligha lehettem volna olyan jó, ráadásul azokat a táplálékkiegészítőket, a korábban általam igénybe vett természetgyógyászt, amit megszoktam, amire a szervezetemnek szüksége volt, nem tudtam volna miből fizetni, hiszen a MISI csapatának anyagi lehetőségei erősen korlátozottak. Ezért mondtam azt Áronné Katinak néhány nap után, hogy egyelőre még nem érzek magamban annyit, hogy edzésre jelentkezzek. Hozzáteszem azóta meg már ha akarnék sem tudnék menni, mert úgy tűnik, hogy újra anyai örömök elé nézek, és ez alaposan átírta a lehetőségeimet.

Edzősködés?

Kevesen tudják, hogy Koncz Judit nem csak több száz élvonalbeli meccset tudhat maga mögött, hiszen a Testnevelési Főiskolán testnevelő tanári diplomát szerzett, valamint kosárlabda edzői végzettséggel is rendelkezik. Ez utóbbiakat szem előtt tartva kérdeztük tőle, hogy nem gondolt-e esetleg arra, hogy fiatal anyukaként még több gyermeket gyűjtsön maga köré, és fiatalok mellett vállaljon edzősködést.

– Egy kosárlabda mérkőzésen találkoztam Fuhrman Gézával, a Miskolci Sportiskola szakmai vezetőjével, beszélgetésünk során felvetődött ez a lehetőség, és jeleztem, hogy lenne hozzá kedvem, talán sokkal többet tudnék hozzátenni a miskolci kosárlabdához ebben a feladatkörben, mint játékosként – válaszolta a 33 éves sportember. – Szóval van tudomása arról a sportiskola vezetésének, hogy szívesen edzősködnék, akár lányok, akár fiúk mellett is, de az ez ügyben történt telefonszámcsere óta nincs új fejlemény.

ÉM-BCS