Egy pontot ért a fejlődés

A labdarúgó NB I 29. fordulójában csütörtökön este a Kaposvári Rákóczi FC vendége volt a Diósgyőri VTK csapata. A piros-fehérek a meccs napján az árvíz sújtotta régióból érkezvén azzal szembesülhettek, hogy Somogyban másképp ,,bánnak” a vízzel, a stadionban ugyanis a ,,csapadékot” a locsoló szolgáltatta, permetezvén a pálya gyepét. Így másfél órával a kezdés előtt az összecsapás ,,meglepetésemberének”, a küldést szerdán este elnyerő hölgynek, Gaál Gyöngyi játékvezetőnek a bejárás során a vízsugarakat kellett kerülgetnie. Egy olyan meccsen, ami előző nap este mindkét fél számára tét nélkülivé silányult. Az már fordulókkal ezelőtt eldőlt, hogy a DVTK hat év után búcsúra kényszerül az élvonaltól, szerdán este pedig a Kaposvár is fellélegezhetett, a Nyíregyháza ugyanis szintén kiesővé lépett elő hazai döntetlenjével.

Gondoltuk: két felszabadultan játszó csapatok meccsét láthatjuk ezen az estén; sejtettük: gyér érdeklődés mellett. A vendégszektor ezúttal sem maradt üresen, a kezdés előtti kilencfős diósgyőri ,,tábor” ezúttal is – immár hagyományosnak nevezhető módon – kitette maga elé, a kerítésre az NB II feliratot, a Tapírok és az Ultras zászlók közé, ez alkalommal is vécé papírból. A kék színű egészségügyi papírral szemközti lelátón a sokáig nem derült ki a hazai ultrákról, hogy mennyien vannak, mert azon a lelátórészen is csendben voltak a nézők. A síri csendet a nem túl közeli templom fél hetes harangjátéka törte meg, ami után néhány perccel egy rövid életjelet adott magáról a hazai tábor. Ekkor egy góllal vezetett a hazai együttes, akik nagyon korán megszerezték a nyugtató gólt. A találatot követően sem remekelt a diósgyőri védelem, több ziccere, gólszerzési lehetősége volt a kaposvári gárdának. Az, hogy csak a félidő hajrájában duplázódott meg a hazaiak előnye, elsősorban Rados kapus védéseinek, egy remek Sadjo mentésnek, és a szerencsének volt köszönhető. Közben persze próbálkozott az építkezéssel a DVTK, de komoly lehetőséget nem sikerült kialakítaniuk a piros-fehéreknek Milinte kapuja előtt.

A második félidő elején nem volt annyi lehetősége a hazai csapatnak, mint az első játékrészben, a DVTK stablilabbnak, szervezettebbnek tűnt. Amikor pedig egy nagy hazai védelmi hiba után a vendégek szépítettek, visszajött a meccsbe a piros-fehér együttes. A Kaposvár leggyengébb pontja ezen a napon a támadó szekció volt, így hiába alakítottak ki több nagy helyzetet, nem tudtak a kapuba találni. Részben azért, mert Rados kapus remekül védett, részben pedig azért, mert a zöld-fehér csatárok ügyetlenkedtek. A DVTK játékosai eközben bátran vállalkoztak akciók építésére, és bár igazán nagy helyzeteik nem voltak, az benne volt a játékukban, hogy képesek lehetnek egy újabb találat elérésére. Talán ezt érezték meg a vendégszektorban állók is, akik a 80. perc tájékán kórusban kezdték skandálni, hogy ,,játszik a csapat”. És ha már ezt tette a Diósgyőr, hát szerzett egy újabb gólt is. A hajrában, a döntetlen állásnál ugyan nagyon erőlködött a Kaposvár, de mivel a DVTK nem állt be a kapuja elé bekkelni, hanem ugyanazt próbálta játszani, amit addig, a hazaiak nem mertek igazán kockáztatni, hiszen játékukban az is benne volt, hogy kaphatnak még egyet. Nem kaptak, igaz nem is lőttek, így maradt az egál. Ezen a napon a felszabadultabb játékot – a gyér érdeklődés közepette – a Diósgyőr produkálta, így annak ellenére megérdemelten szerzett egy pontot hat veresége után a piros-fehér gárda, hogy a helyzetek alapján a Rákóczi akár kiütéses győzelmet is arathatott volna.

ÉM/BCS