DVTK: Csökkentették a távolságot

Az NB I 22. fordulójában szombaton este a DVTK csapata a Lombard Pápa TFC gárdáját látta vendégül. Az összecsapás előtt a hazaiaknak volt több veszítenivalójuk, a pápaiak, akik tisztes távolságra vannak a kiesőzónától, és eddigi mindkét élvonalbeli diósgyőri látogatásuk során győzelemmel távoztak, három veretlen meccsel a hátuk mögött érkeztek, míg a hétközi edzőváltáson átesett hazaiak egy esetleges újabb vereséggel gyakorlatilag elkönyvelhették volna az NB II-es tagságot.

A mérkőzés nem a megszokott hangulatban kezdődött, az ultraszektorban meglehetősen kevesen voltak, így frenetikus biztatásról nem lehetett beszélni a meccs folyamán. A hangulatemelkedésről azonban már a találkozó elején gondoskodott a DVTK, a 6. percben Lippai góljával szereztek vezetést a piros-fehérek. Azt már nem fogjuk megtudni, hogy mi lett volna, meddig tartott volna az az agresszívnek, letámadónak tűnő játék, ami az első találat előtt jellemezte a Diósgyőrt, mert a gól után változott a játék képe. A Pápa egyre többször építkezett pontosan és gyorsan, de amikor a kapu elé kerültek kiderült, hogy Malinauskas ezen a napon is biztos pont. A 38. percben egy nagy védelmi hiba után Brnovic kettőre növelte a DVTK előnyét, és ezt követően a napos oldalon már nagyon jól szólt a ,,Nem érdekel más…” kezdetű rövid dalocska. A fordulás után meglehetősen visszafogottá vált a meccs, a hazaiak nem erőltették a támadásokat, a vendégek pedig szinte képtelenek voltak zavarba hozni a DVTK hátsó alakzatát. Szépen csendesen csordogált a mérkőzés, egészen az utolsó negyedóráig. Véber György reklamálása és lelátóra való elküldése után – persze nem ettől – eseménydúsabb lett a meccs. A Pápa nagyon igyekezett, hogy megszerezze szépítő gólját, és ezzel reménye legyen egy offenzív hajrára, de ez végül nem sikerült nekik, sőt, egy hazai kontra végén élete első NB I-es találatát szerző Búrány fölényesre hízlalta – az elmúlt hetekhez képest játékban óriásit nem fejlődő – Diósgyőr győzelmét.

Bizonyára sokakban felmerült az a kérdés, hogy a sikerben melyik szakvezetőnek (a voltnak és a jelenleginek) mekkora szerepe van, de ez tulajdonképpen lényegtelen, mert a legfontosabb az, hogy végre DVTK-győzelem született. De ezzel együtt is változatlanul sereghajtók a piros-fehérek, igaz a bennmaradó helytól való távolság 9 pontról 7-re csökkent.

Ami pedig a további számokat illeti: a DVTK 161 nappal a legutóbbi bajnoki sikere után nyert újra (2009. 10. 31.: FTC – DVTK 1-3-nál a 67. percben felbeszakadt, 0-3-mal a DVTK javára igazolva), és 231 nappal az ezt megelőző hazai NB I-es győzelme után (2009. 08. 22.: DVTK – KTE 4-1). A centenárumi évben először, úgy, hogy összesen annyi gólt szerzett szombaton, mint az idei hat meccsén eddig összesen. És ez a váratlan esemény szokatlan ünneplést eredményezett, nem volt pacsizás, ,,hé fiúk” és a többi a drukkerek és a játékosok között. Remélhetőleg lesz még rá ok, alkalom az elkövetkező hetekben, hogy igazából egymásra találjanak.

ÉM-BCS