Bahor Bea: "Jövőre ismét indulni fogok"

 – Jövő héten

csütörtökön kellett volna csak

hazaérkeznem – mondja Bahor

Bea. – Sajnos mégis itt vagyok.

Összesen három napot mentünk

Argentínában. Az első nap

meseszépen indult, a kamion repesztett,

aztán egy idő után az egyik henger

megadta magát. A srácok egész

éjjel szereltek. A csapatból én

aludtam a legtöbbet, egy órát.

Másnap 300 kilométert követően

egy másik henger állt meg.

Húztak-vontak minket, borzasztó

érzés volt. Akkor már olyan

szinten nem aludtunk, hogy a harmadik napon tíz

óra egy perckor zárták le a

fiúk a motorháztetőt, hogy

oké, megszerelték, a rajt pedig

tíz óra három perckor volt. Nagyon

jól mentünk, sorra hagytuk le a

vetélytársakat, de ez csak az első

110 kilométerre volt igaz. Akkor megállt

a gép és azóta meg sem mozdult,

csak ha vitték. A szerelőversenyt szerintem

tutira megnyertük. Az is dühítő

volt, hogy így Szalayék

teljesen szervizháttér nélkül

maradtak, hiszen mi a verseny mellett

háttérkamionként is

szolgáltunk. Életem legnagyobb

élménye volt ez a néhány

nap. A versenyből történt

kiesésünk után két napig

vesztegeltünk Argentínában

úgy, hogy a világgal nem tudtunk

kommunikálni, űrkajákat ettünk

és egy hálózsákért

is hálás tudtam már lenni. Az

biztos, hogy sokat visszavettem a

finnyásságomból - számolt

be élményeiről Bahor

Bea, miskolci

navigátor.

Birkabuli

A vesztegelés ideje sem telt

eseménytelenül.

– Lehúzódtunk egy

földútra – folytatja a miskolci

navigátor. – Olyan területen

voltunk, ahol a legközelebbi város 300

kilométerre volt. Arra jött szakadt

autójában egy helyi család. Hamar

összehaverkodtunk, mondták, itt a

közelben van a falujuk, se közel, se

távol lakott település, menjünk

be hozzájuk. Az első nap még

szabadkoztunk, hogy nem hagyjuk ott a kamiont, de

másnap ebből is lejjebb vettünk

és bementünk a faluba. A helyiek azon

nyomban birkát öltek, hatalmas bulit

csaptunk. Nekik adtuk az összes szalays

pólónkat, nagyon hálásak

voltak. Ilyen helyzetbe szándékosan

ritkán kerül az ember, de nagyon kár

lett volna kihagyni, fantasztikus emberek élnek

Dél-Amerikában. A harmadik napon

jöttek értünk egy trélerrel.

Két nap alatt jutottunk el az 1500

kilométerre lévő Buenos Airesbe.

Most itthon vagyok és fáj a

szívem. Bekapcsoltam egyszer a

Dakar-közvetítést, de

már kapcsoltam is tovább. Nagyon rossz

érzés volt, hogy nem lehetek ott. 

Ígéretszegés

Bahor Bea tett ugyan egy

ígéretet a Dakar előtt a

családjának, de úgy érzi,

meg kell szegnie.

– Mindenkinek megígértem, hogy

persze, ez lesz az utolsó versenyem, én

aztán soha többé, de így nem

lehet abbahagyni. Estem már ki raliban

máskor is, nem is egyszer, de egy hónap

múlva ott volt a következő verseny. A

Dakar viszont csak egy év múlva

lesz megint. Most, hogy már

belekóstoltam, és így kellett

abbahagynom, örökre hiányozna ez az

élmény, ezért jövőre

ismét indulni fogok!