Mindenhol nyomot hagyott, ez Mezőkövesden is sikerült Skaliczkinek

Mezőkövesd - Az MKC-től távozó Skaliczki László azt kívánja, hogy a klub még jobb eredményeket érjen el.

Véget ért néhány napja a 2015/2016-os NB I-es férfi kézilabda-bajnokság, amelyben a Mezőkövesdi KC együttese a 8. helyet szerezte meg. A gárdától búcsúzott a korábbi szövetségi kapitány, Skaliczki László, aki éppen 100 meccsen vezette a dél-borsodi alakulatot. Két és fél éve milyen érzésekkel ült le tárgyalni egy kis klub vezetőivel? – kezdtük a beszélgetést ezen felvetéssel.

– Nincsenek jelzők sosem, csak megkeresés van, ajánlat, amit az ember fontolóra vesz, teljesen mindegy, hogy honnan hívják – kezdte Skaliczki László. – Azért nem volt teljesen új számomra Mezőkövesd, hiszen előtte jártam már itt, tartottam edzéseket, amikor az akkori szakember, Juhász István távolt volt, tehát ismertem az MKC vezetését, Holdoner Istvánt, tudtam, hogy ő és a közeg ízig-vérig szereti a kézilabdát. Az első megbeszélés alkalmával elmondták, rám gondoltak, mint aki segíthetne, de természetesen István személye is sokat nyomott a latban, amikor elvállaltam a munkát. Az első félévben a csapatot benntartottuk az NB I-ben, büszke voltam arra, hogy sikerült végrehajtani a feladatot.

Túlzónak tartott köszönet

A búcsúzó mester szerepelt olimpián a férfiválogatottal, a Szegeddel bajnoki címet ünnepelt, tehát hozzá volt, van szokva az igazi nagy kihívásokhoz. Hogy okozott-e bármilyen gondot legbelül az, hogy azért Mezőkövesden mások az elvárások, nem a bajnoki cím és nem is a BL-szereplés, erről az alábbiakat mondta:

– Az a típusú edző vagyok, aki nem válogat, és a szegedi bajnoki cím után elmentem az NB I/B-be, Tiszavasváriba, ahol feljutottunk a csapattal – tette hozzá Skaliczki László. – Nekem egyetlen egy dolog számít, hogy az adott helyen szeressék a kézilabdát, legyen egy bizonyos feladat, ha ez adott, akkor én tudok alkalmazkodni. Mezőkövesden mindezt éreztem, hogy az alábbiak adottak, hogy engem akarnak a kitűzött célhoz. Mindig úgy gondoltam, szeretnék nyomot hagyni ott, ahová megyek, amerre jártam az elmúlt 24 évben. A bajnoki cím, a kupagyőzelem az más, úgy mint Komlón a nemzetközi kupát érő helyezés, vagy a már felhozott első hely és sikeresen megvívott osztályozó Tiszavasváriban, vagy Kecskeméten egy kiesőjelölt csapatot a középmezőnybe felvinni. Ha szabad ezt mondani, akkor ez Mezőkövesden is sikerült, hiszen most a 8. helyen zártunk úgy, hogy tavaly és idén is ott voltunk a Magyar Kupa Final Four-ban. Ezek azok a nyomok, amik a sportágat, a csapatot kedvelőkben megmaradnak. Talán túlzó is volt, ahogyan a köszönetüket kifejezték felém a szurkolók az utolsó mérkőzés előtt és után. Mi mást kívánhatnék, hogy a jövőben sikerüljön még ezen eredmények fölé menni, mert akkor az azt jelenti majd, hogy tovább él itt a sportág, s fejlődik.

Kritika, őszintén

Két és fél év alatt mi volt az a vezérfonal, amiből nem engedett, akár az öltözőben, akár a pályán – faggattuk még minderről Skaliczki Lászlót.

– Az első dolog az volt, hogy kialakuljon egy megfelelő rend a csapat körül, és vigyünk a munkába olyan rendszerességet, amiből látják a játékosok, mi a célja annak, amit csinálunk – árulta el a szakvezető. – Ebből jöttek a feladatleosztások, következetesen, s olyan szemléletű embereket kerestem, akiknek a nehézség leküzdése a kiválóság felé vezető út, kik többek akarnak lenni, akikben ott van a győzni akarás, akik a nehéz pillanatokból képesek magukat tovább építeni. Ezt fontosnak tartottam. A másik a három „h” volt, a hit, a hajlandóság és a hozzáállás kérdése. Ezen keresztül lehet a produkciót mérni, ez a beugró, ha nincs hitem, akkor nem érdemes csinálni… Ezekre törekedtem és arra, hogy jelezzem folyamatosan, őszintén a kritikákat, önmagammal egybevágóan olyan helyzeteket teremtsek, amiken keresztül a játékosok örülnek a megoldásnak, illetve annak az eredménynek, amit ezáltal elérnek. Mindig, mindenhol kutattam az egyéniségeket, akik képesek sok energiát mozgósítani és képesek csapatban gondolkodni. Mindenkinek van egy saját mércéje, ami felé törekszik minden nap, hogy elérje, ezeket akartam táplálni, erősíteni, volt, akivel sikerült, volt, akivel nem, de összességében a csapataimnak – hiszen ez alatt a 2,5 alatt szinte öt csapatot gardíroztam – ez volt a jellemzője.

A búcsúzó az utódról

Skaliczki László utóda a kispadon játékosa, a múlt szerdán visszavonult Molnár Ferenc lett. A beállósról, a ,,friss” NB I-es vezetőedzőről így nyilatkozott a távozó mester.

– Kikérte a véleményemet, én pedig elmondtam neki, hogy miként látom az általam fontosnak tartott dolgokat, hogy mire figyeljen az adott helyzetben – nyilatkozta a szakember. – Két és fél év alatt azért látta a munkámat, nyilván meg kell keresnie a saját útját, az egyéniségéhez megfelelően a pedagógiáját, a pszichológiáját, a szakmai módszertanát. Láttam, hogy felépített edzései vannak, felhívtam figyelmét, hogy fordítson hangsúlyt arra az egyéni bánásmódra, ami ilyen szintű felnőtt játékosoknál megjelenik. Azt kívántam neki, találja meg a maga ösvényeit, amely rá jellemző, és amellett karakteresen álljon ki.

- Molnár István -