2018.08.14. 13:22

Százötvenes tempóhoz nem elég az egyes, de még a kettes sem

Aszaló, Miskolc - Az NB I-ben is megfordult Hanyecz Béla a megyei II. osztályban dolgozik.

A megyei II. osztályú labdarúgó-bajnokság hét végi, 1. fordulójában, az Észak csoportban Aszaló csapata – hazai pályán – 3–0-ra legyőzte Szendrő együttesét. Ez önmagában még nem olyan óriási hír, de az már valamelyest az, hogy a házigazdák kispadján egy olyan egykori csatár ült a kispadon, aki annak idején, 23 éve, 1995 augusztusában a Vác FC színeiben pályára a macedón FK Sileks elleni KEK összecsapáson. Hanyecz Béla 15 NB I-es találkozón szerepelt, legemlékezetesebb pillanata pályafutása ezen szakaszából, hogy egyetlen élvonalbeli gólját a Ferencvárosnak lőtte: a Duna-partiak 0–1-re álltak a 75. percig, ekkor Hanyecz egyenlített, de Kuznyecov megszerezte a 3 pontot érő találatot a zöld-fehéreknek.

Bízom abban, hogy tudom segíteni a játékosokat, meg tudom adni azt a kis harci szellemet.” Hanyecz Béla

Korrekt viselkedés

– Ez egy nagyon szép emlék, hiszen akkor olyan játékosok voltak a Ferencvárosban, mint Simon Tibor, Telek András, Vincze Ottó, vagy Lisztes Krisztián, a kapuban pedig Hajdu Attila – sorolta Hanyecz Béla, akitől ezután azt kérdeztük, hogy miként csöpent bele, vissza, a labdarúgás vérkeringésébe.

– Az aszalói klub elnöke, Szabó László kollégám a munkahelyemen és ő kapacitált egy ideje, hogy nézzem meg a csapatot, hogy talán adhatok a fiúknak olyan instrukciókat, ami számukra érdekes lehet. Ha őszinte akarok lenne, amióta kiszálltam a futballból, úgy 9 éve, nem igazán hiányzott, hogy a hétvégét ezzel töltsem, de igent mondtam Lacinak, és kilátogattam az utolsó felkészülési meccsre. Sosem az alapján döntöttem el, hogy hová megyek, hogy milyen osztályról, vagy településről van szó, hanem az, hogy az attitűd megfelelő legyen, vitáktól, veszekedésektől mentes, mindenki korrektül viselkedjen a másikkal szemben. Szóval elvállaltam, és a hét végi mérkőzés után úgy éreztem, volt annak valami hatása, amit előzetesen megbeszéltünk. Még csak ismerkedünk, nem ismerek még mindenkit teljesen emberként, futballistaként, ám hátul fegyelmezettek voltunk, feszesek, ez jó alap, erre lehet építeni támadójátékot.

Ne forduljon elő

Az 50 esztendős egykori csatár az alábbiakat is hozzáfűzte az első összecsapásról:

– Aki bármilyen szinten abban gondolkodik, hogy bajnok akar lenni, annak győztesként kell éreznie és gondolkodni – hangsúlyozta Hanyecz Béla.

– A Szendrő elleni első félidő hellyel-közel rendben volt, nem nagyon rúgott kapura az ellenfél, jól lezártuk a területeket. 3-0-ra vezettünk a félidőben, eldőlt a mérkőzés, de én azért azt kértem a játékosoktól, jó lenne még meglőni a negyedik találatot a második félidőben, lehetőleg hamar. Azonban kicsit leült a meccs, néhányan már úgy gondolták, ez így rendben van, a jövőben az lesz a feladatunk, hogy ilyen ne forduljon elő, bár 3-0-nál sokkal elnézőbb az ember, egy edző. A feljutás a cél, igaz, a riválisokat még annyira nem ismerem. Azt hallottuk, hogy az MVSC szeretne bajnokságot nyerni, de a tavalyi ezüstérmes Alsózsolca is odaérne az első helyre.

Kis harci szellem

Az a bizonyos futball-láz, a belső bizsergés ott van, annak ellenére, hogy az elmúlt 9 évben – a kispályázáson kívül – nem volt kapcsolata a sportággal – érdeklődtünk erről is.

– 2009 nyarán Taktakenézen fejeztem be, játékos-edzőként, azóta csak kispálya volt, ahol nincs tét – nyilatkozta Hanyecz Béla. – Aki olyan miliőben nőtt fel, és újra belép az öltözőbe, bárhol, s megérzi azt a bizonyos szagot, visszajönnek a régi emlékek. De nem azért vállaltam el ezt a munkát, hogy ingyen nézzek megyei II-es meccseket… Bízom abban, hogy tudom segíteni a játékosokat, meg tudom adni azt a kis harci szellemet, de legalábbis elvinni őket ebbe az irányba. Szoktam mondani, hogy ha valaki 150-el akar menni az autójával, ahhoz nem elég az egyes és a kettes fokozat, ahhoz növelni kell a sebességet, a fordulatszámot. Egyébként van végzettségem ehhez a szakmához, nem csak a múltam, hanem középfokú edzői bizonyítvány is.

Molnár István

A DVTK-ról

Az encsi származású volt futballista részese volt a DVTK NB I-be való feljutásának 1991-ben, igaz, később már az élvonalban nem lépett pályára: 4 meccsen ugyan még ült a kispadon, de utána Ózdra (vissza)ment. Azért kíváncsiak voltunk a véleményére a mostani csapattal kapcsolatban: ,,Nem is tudom hirtelen, hogy hány éve nem jártam a stadionban. Ha úgy adódott, egyszer-kétszer megnéztem a csapatot a tévében, ami számomra különösen sajnálatos, hogy nagyon kevés a helyi játékos a keretben, pedig sok csapat van, sok edző és rengeteg pénz. Annak idején még nem voltam 18 éves, amikor Bánkuti Laci bácsi a Szekszárd ellen becserélt az NB II-ben. Ami egy igen erős NB II volt...”