A pilotprogramok már elstartoltak a hosszú távú hokistratégiában

Miskolc - A haladási irányáért felel Egri Gergely, a Magyar Jégkorong Szövetség sportigazgatója.

Múlt év szeptember elején állt munkába a Magyar Jégkorong Szövetségnél Egri Gergely, a DVTK Jegesmedvék korábbi csapatmenedzsere, aki sportigazgató lett a szövetségnél. Vele beszélgettünk az új munkájáról.

Tudható, hogy mivel foglalkozik a szövetség sportigazgatója, hogy mi a pontos feladatköre?

Egri Gergely: Persze, nem titkos, olyannyira nem, hogy az interneten is elérhető, a szövetség oldalán.

Ez jó hír, de aki esetleg nem veszi a fáradtságot, hogy megnézze, az megtudhatja Öntől?

Egri Gergely: Hogyne, mondtam volna magamtól is. A legfontosabb munka az volt az elmúlt hónapokban, hogy miután a szövetség elnöksége létrehozott egy ad-hoc bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy a sportág hosszú távú stratégiáját megalkossa, ebbe tervezésbe bekapcsolódtam én is. Ez egy nyolc évre szóló program, 2017-től kezdődően, és ennek a megvalósítása, operatív irányítása lesz a jövőben a fő feladatom. A Magyar Jégkorong Szövetség elnöksége ezt a programot már jóváhagyta, elfogadta, ha a szövetség keddi rendkívüli küldöttgyűlése is így tesz, akkor lesz meg a végleges felhatalmazás a megvalósításra. Jelzem, az első lépéseket már megtettük, néhány pilotprogramot ebből már elindítottunk, mint például ovis csoportok számára egy olyan sorozatot, amelynek során heti, kétheti rendszerességgel jutnak jégfelülethez a délelőtti órákban, szakképzett oktatók közreműködése mellett, és zárásként amolyan fesztivál jelleggel, minden érintettet egy időben összehívtunk egy kis korcsolyázására. Ezt például több városban is megvalósítottuk, túl vagyunk a szegedi és a budapesti nagy eseményeken, de Miskolcon ilyet áprilisban tartunk majd.

Biztosak vagyunk abban, hogy nem ez az egyetlen projekt.

Egri Gergely: Természetesen nem. Az edzői mentorhálózat létrehozása is legalább ilyen nagy projekt. A terv az, hogy magasan kvalifikált edzőkkel, egy-egy földrajzi területet lefedve próbáljunk a legtehetségesebb edzőknek segítséget nyújtani. Ezek a mentoredzők a szövetség alkalmazásában állnak majd, bár abban még nincs konszenzus, hogy ehhez a legjobb magyar edzőket „vegyük ki” a klubmunkából, vagy külföldi szakemberekkel erősítsük meg a magyarországi edzői kart. Egyik és másik mellett is szólnak érvek, hiszen vannak képzett magyar edzőink és ők ismerik a helyi sajátosságokat, esetükben nincsenek nyelvi akadályok, míg a jó külföldi szakemberekkel – akik szívesen jönnek hozzánk, hiszen jó feltételek között, megfelelő anyagi megbecsültség mellett tevékenykedhetnek – még többen dolgoznának a magyar jégkorong fejlődéséért. Persze nem feltétlenül kell egyik vagy másik mellett dönteni, elképzelhető ezen a téren a vegyítés is. Az edzői mentorhálózat mellett az sem mellékes, hogy a sportágfejlesztési program végére, vagyis 2025-re szeretnénk megduplázni a jelenlegi igazolt sportolói létszámot. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy az oktatási, képzési szinten előrelépünk, ehhez minél több testnevelő tanárt kell bevonnunk a munkába.

Ez a három projekt a fő haladási irány?

Egri Gergely: Igen. Persze emellett sportigazgatóként még van más tennivaló is, például a válogatottakkal is sokat foglalkozunk, függetlenül attól, hogy van olyan stáb, amelynek ez a feladata, de egyfajta szövetségi támogatószolgálat még eredményesebbé teheti a munkájukat.

Az országos szintű infrastrukturális fejlesztés nem része a programnak? Mert vannak olyan fehér foltok az ország területén, ahol nem nagyon van fedett jégcsarnok…

Egri Gergely: Van ilyen projektünk is, ezen a téren tartani kell a lépést az emelkedő számokkal. Egyre több megyeszékhelyen épül jégcsarnok, most például Szombathelyen, de Nyíregyházán is hamarosan átadásra kerül egy létesítmény. A stratégiában az szerepel, hogy minden 10 ezer fő feletti településen legalább idényjellegű jégfelület kialakítása a cél, illetve az, hogy az ország bármely pontjáról 50 kilométeres sugarú körben el lehessen érni egy jégpályát.

Mennyire érdekes feladat sportigazgatónak lenni a hoki szövetségnél?

Egri Gergely: Nekem nagyon tetszik, de szerintem nem csak nekem, mindenki, aki benne volt az ad-hoc bizottságban, élvezte, hogy valaminek a felépítésében vehet részt. A stratégiai kép­alkotás, amelynek során a fantázia szárnyalhat, érdekes és izgalmas feladat. De az lesz a megvalósítás is, a pilotprogramok ezt támasztják alá.

A stratégia végrehajtása ugyanakkor nagy felelősség, mert mégis csak az a lényeg, hogy milyen tartalommal tudják megtölteni a terveket a megvalósítás során. Nem tart attól, hogy nagy fát kell fejszéznie?

Egri Gergely: Nem, már csak azért sem, mert nem egyedül én állok a fa mellett. Ez csapatmunka, és ezen a téren van tapasztalatom, hiszen Miskolcon is hasonlóban vettünk részt édesapámmal, Egri Istvánnal, Mayer Péterrel és másokkal, többek között a DVTK-s együttműködéssel. Minden, a jégkorong számára fehér foltból induló építményben olyan biztos lábakat kell állítani, amit Miskolcon alkottunk, ami nem egy embertől függ, mert csak így lehet biztosítani egy adott településen a jégkorong hosszú távú jövőjét.

A jégkorong eladhatósága során egy fontos elem a kirakat, az, hogy a sportszervezetek felnőtt csapatai milyen versenyrendszerben játsszák a meccseiket…

Egri Gergely: Ez így van. Most is sokat dolgozunk azon, hogy olyan küzdelemsorozatot hozzunk létre, ami erős. Minden onnan indul, hogy a válogatottunknak stabil A-csoportos tagságot szeretnénk kivívni. Ehhez az kell, hogy a legjobb játékosaink olyan szinten mérettessenek meg, mint a többi – szintén A-csoportos válogatottat adó – ország hokisai. Ehhez vagy ki kell lépni a nemzetközi színtérre a klubcsapatokkal, vagy a hazai versenyrendszerünket, a Mol Ligát kell továbbfejlesztenünk.

Úgy tudni, hogy ez utóbbin is dolgozik mint sportigazgató.

Egri Gergely: Ezzel is foglalkozunk a szövetségben. Többféle út kínálkozik a liga megerősítésére, azzal együtt, hogy le kell szögeznünk, nincsenek rossz alapok. A tavalyi évadban nem volt ennyi erős csapat, most sokkal jobban megvan a mérkőzések kimenetelésnek bizonytalansága, ami vonzó a közönség számára. Van hét magyar együttes, akikhez a Vasas csatlakozhat nyolcadikként, már a következő évadban. Ehhez a mezőnyhöz kapcsolódhatnak a külföldi együttesek, és van a Fehérvár, amely a hazai mellett egy külföldi ligában is szerepel.

És lehetne a romániai és szerb csapat mellett akár szlovák és lengyel is, a tavalyi tárgyalások alapján, illetve akár osztrák is a legfrissebb hírek szerint, a Vienna Capitals második számú gárdájának érkezésével.

Egri Gergely: Az egy fontos koncepcionális kérdés, hogy akarjuk-e, hogy az osztrák ligaküzdelmek, az EBEL fejlesztőbázisa legyen a Mol Liga, vagy inkább azzal egy szintű küzdelemsorozatot hoznánk létre. Nem tudom, hogy a magyar piac mennyire érett ez utóbbira, a licencrendszer átformálása lehet az egyik fokmérője ennek. Nagy munka összehozni egy külföldi csapatokkal színesített ligát, de nem minden alap nélküli, elég csak arra gondolni, hogy az osztrák junior ligában már most több magyar együttes szerepel, mint osztrák, vagyis az utánpótlásbázis terén nem feltétlenül állunk rosszabbul.

Abból kiindulva, hogy nyolc magyar csapat játszana a jövő évi Mol Liga-sorozatban, és a jelenlegi négy külföldi is meghosszabbítaná tagságát, az alapból 12 csapatos mezőny mennyire duzzasztható tovább? Van-e valamilyen határszám a mezőnyre vonatkozóan?

Egri Gergely: Nincs létszámmaximum, az NHL-ben is 31 csapat játszik, és különböző divíziókkal rendezik meg a sorozatukat. Versenyszervezői szinten az egy kellemes gond lenne, hogy egy tucatnál több, akár 20–30 együttes jelentkezne a Mol Ligára, ugyanis Magyarország jó földrajzi elhelyezkedése lehetővé tenné, hogy a ligán belül északi, déli, nyugati, keleti divíziókat hozzunk létre. De az biztos, hogy nagyon nagy munka lenne ezt megtervezni, megszervezni, komoly tanulmányokat kellene készíteni a megvalósítására, de a következő évad előtt ilyen jellegű munkát még biztosan nem kell végezni.

Úgy tűnik, sportigazgatóként kielégíti a jelenlegi munkája. Nem vágyik haza Miskolcra?

Egri Gergely: A család itt él, ebből a szempontból igen. Ami pedig a klubot illeti, mivel tartom a kapcsolatot a vezetéssel, képben vagyok, és ez arra jó – amit akkor is tudtam, amikor munkába álltam a szövetségnél –, hogy a távozásom után is rendben mennek a dolgok.

Berecz Csaba