Haladás vs. DVTK - A Királynak a pályán van a helye, neki a piros az sárga

Miskolc, Sopron - Utolsó perces góllal kapott ki a DVTK a Szombathelytől, a labdarúgó NB I 22. fordulójában.

Nem győzni jár a DVTK a Szombathely vendégeként, ahhoz, hogy az utolsó diósgyőri győzelmet, amit a Rohonci úti stadionban szereztek a piros-fehérek, fel tudjuk idézni, egészen 1998 májusáig kell visszamennünk az időben, ekkor 2-1-re abszolválták a bajnokit az elődök. Hátha majd Sopronban, gondolhatnánk, de a Káposztás utcai stadion sem tartozik a borsodiak kedvenc pályái közé, a helyi csapat ellen csaknem tíz éve, 2006 augusztusában játszottak itt, de akkor sem termett sok babér számukra, a pályaválasztó 1-0-ra diadalmaskodott (2008 áprilisában is szerepelt a Diósgyőr itt egy bajnokin, a REAC pályaválasztása mellett végeztek 5-5-re, ami nyolc év távlatából, több mint érdekes eredménynek tűnik). A DVTK 2006-os csapatából egyedül Szalma Pál maradt meg hírmondónak, a télen visszaigazolt hálóőrnek is már inkább a jövőépítésben szánnak szerepet, kapus­edzőként alkalmazzák, csak amolyan vészmegoldásként váltották ki a játékengedélyét, segítendő a fiatalokból álló NB III-as csapat szereplését. Így ő nem volt kerettag Sopronban. Pedig elképzelhető, hogy Szalma szombaton tudott volna segíteni a DVTK-nak, kiváltképp, hogy Antal sérülése miatt a kispadra a tehetséges, ám még rutintalan, 1998-as születésű Zöldesi Illés ülhetett le. (A fiatalember 22 esztendővel fiatalabb Király Gábornál, a válogatott és a Haladás 1976-os születésű alapemberénél, aki már akkor a Bundesligában védett, amikor Zöldesi még nem is élt.)

A diósgyőri kezdő kapusnak, Ivan Radosnak több pontot, pontokat érő védése is volt az ősszel, ám az már az első percekben szembeötlő volt, hogy ez nem az ő napja lesz. A hálóőr dekoncentráltságát jelezte, hogy egy egyszerű kirúgásból simán hátba találta az előtte álló szombathelyi csatárt, de akadt, hogy mellé rúgott a labdának vagy alászaladt egy beadásnak. Utóbbi szituációból esett a szombathelyiek egyenlítő találata, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az első 25 percben hiába futballozott veszélyesebben a Haladás, mégis a DVTK szerzett vezetést. Történt, hogy a pálya minden pontján felbukkanó, láthatóan az együttes támadójátékának szervezésével megbízott Koman remekül szöktette Bognárt, aki elhúzta a labdát Király mellett, a válogatott egyese pedig csak szabálytalanság árán tudta megakadályozni a nyilvánvaló gólhelyzetet. Bár Barczi könnyedén értékesítette a büntetőt, Királyt csak sárga lappal jutalmazta Erdős játékvezető, lelke rajta, azt még a sajtópáholyban ülő szombathelyi kollégák is elismerték, hogy ezért bizony piros kártya járt volna.

Nem sokáig örülhetett azonban a Diósgyőr, egy szögletre Rados rosszul jött ki, ütközött az egyik játékostársával, ezt kihasználva egalizált a Szombathely, a sérülések miatt – T. Wilst és Halmosit le is kellett cserélni, Radost és Okukát pedig többször is ápolni – rekord hosszúságúra, 52 percesre nyúlt első játékrész derekán.

Fordulás után fordítás

A mintegy 150 az ország legkülönbözőbb szegleté­ből Sop­ronba érkezett DVTK-szim­patizáns egy, az első félideinél agilisabb DVTK-t láthatott a szünet után. Amíg az első játékrészben a Haladás bizonyult veszélyesebbnek kapura, addig a folytatásban a piros-fehérek átvették a kezdeményezést és közel álltak hozzá, hogy megszerezzék a győztes találatot. Volt, hogy öt a hármas, illetve négy a hármas létszámfölényben kontrázhattak, de sokat mondó tény, hogy egyetlen ilyen szituáció sem zárult kaput eltaláló lövéssel. Nyomott, veszélyeztetett az Egervári-csapat, a játék minőségére a második negyvenöt percben nem lehetett panasz, mindazonáltal Király Gábor úgy hozta le a mérkőzést, hogy egyetlen alkalommal sem kellett védenie. És lám, milyen a futball, a DVTK inkább három pontot érdemelt volna, mintsem egyet, de még az a pici egység sem lett meg, mert a hosszabbítás második percében Ugrai lövése Lipták lábán irányt változtatva bepattogott Rados mellett a bal alsóba, ezzel nem szakadt meg a Diós­győr rossz soproni és szombathelyi sorozata sem. Hiába a vállalható mezőnyjáték, kaput eltaláló labda nélkül még egy középcsapat ellen sem lehet pontot, pontokat szerezni. Még a magyar NB I-ben sem.

- Falussy Péter -

A hiányzókról

Mindkét együttes nélkülözte egy-egy kulcsemberét. Bacsa Patrik, aki egy hete duplázni tudott és ezzel sikerre vezette a piros-fehéreket, még a Budapest Honvéd elleni csatában szedett össze egy izomsérülést, s bár pénteken megpróbálkozott a mozgással, végül nem tudta vállalni a játékot. Bacsát Bognár István helyettesítette a kezdőben, aki nem focizott rosszul, büntetőt harcolt ki, aktívan részt vett az összjátékban. A vasi zöld-fehéreknél a házi góllövőlistát hat találattal vezető Németh Márió bajlódott combizomhúzódással, ami a meccs napjára sem jött rendbe, ezért ő is kimaradt a keretből. Belső védő poszton a Vasas elleni bajnokin kiállított és ezért két mérkőzésre eltiltott Jagodics Márkot Jánvári Gábor pótolta a kezdőben.

Jegyzőkönyv:

Szombathelyi-Swietelsky Haladás – Diósgyőri VTK

2-1 (1-1)

Sopron, 2127 néző. V.: Erdős (ifj. Varga G., Takács G.).

Szombathelyi-Swietelsky Haladás: Király (0) – Gaál (5), S. Wils (6), Jánvári (5), Bosnjak (5) – Kovács L. (6), T. Wils (5), Iszlai (6) – Medgyes (5), Williams (6), Halmosi (5). Vezetőedző: Mészöly Géza.

Diósgyőri VTK: Rados (4) – Okuka (6), Lipták (6), Kovács G. (6), Nemes (5) – Egerszegi (6), Elek (6) – Barczi (6), Koman (6), Bognár (6) – Novothny (5). Vezetőedző: Egervári Sándor.

Csere: T. Wils helyett Martinez (5) a 32., Halmosi helyett Ugrai (5) a 41., Novothny helyett Griffiths (-) a 75. percben.

Sárga lap: Király a 29., Martinez a 38., Gaál a 45+5., S. Wils a 68., Griffiths a 87. percben

Gólszerző: Barczi, 11-esből (0-1) a 30., S. Wils (1-1) a 34., Ugrai (2-1) a 92. percben.

Mészöly Géza: – Egy igazi nyílt sisakos meccs volt, mindkét csapat az utolsó pillanatig a győzelemre játszott. El kell ismerni, hogy a DVTK-nak is megvoltak a lehetőségeik a 3 pont megszerzésére. Izgalmas találkozón egy nagyon jó Diósgyőrt tudtunk az utolsó pillanatban legyűrni, nagy akaraterőnknek köszönhetően.

Egervári Sándor: – Egy olyan meccset veszítettünk el, amit megnyerhettünk volna. Voltak fordulópontok, a 11-esnél ilyen esetekben kiállítás is jár, ezt a játékvezető nehezen tudja majd megmagyarázni. A második félidőben eldönthettük volna a meccset, de nem sikerültek a támadás-befejezéseink. A 91. percben pedig a futball megbüntetett bennünket.

A gólok története

29-30. perc: Koman nagyszerűen ugratta ki Bognárt, aki elhúzta a labdát a kifu­tó Király mellett, a kapus már csak elütni tudta a játékost. Erdős játékvezető bün­te­tőt ítélt, Király Gábort pedig piros lap helyett csak sárgával figyelmeztette. A tizen­egyest Barczi a balra mozduló Király mellett félmagasan a kapu jobb oldalába lőtte, 0-1.

34. perc: Medgyes szöglete átszállt a kiinduló Rados felett, a hálóőr közben ütközött egyik védőtársával. A labda a hosszú oldali ötösön Martinezhez került, aki visszatette középre, az előre lopakodó védő, S. Wils pedig 4 méterről a kapuba belsőzte azt, 1-1.

92. perc: Ugrai eresztett meg egy lövést 15 méterről, a labda Lipták lábán gellert kapva, Radost meglepve a kapu bal sarkába pörgött, 2-1.