Az élet írja

A felnőttek közhelygyűjteménye, a szülők reménytelenül értelmetlen életének tagadása, az „el innen bárhová” vágya köszön vissza többnyire minden mondatban, amikor pedig a jövő szempontjából is értelmes és felelős válaszoknak kellene születniük a „mi leszel, ha nagy leszel” obligát kérdésére. Bujdos Attila írása.

Hozott anyagból készült, jelen idejű előadás: Novák Eszter és Forgács Péter ott és olyan témát talált, ahol és amilyet színházi alkotóknak nem is nagyon szokás keresniük. A pályaválasztás elsősorban egyéni élethelyzet, amelyben természetesen ott lapul a személyes dráma lehetősége, de a döntés pillanatában még nem ismert a következmény, így nem képes megmutatkozni a maga teljességében a sors.

A Tűzoltó leszel s katona! sem egyetlen példát választ, hanem a tömegszerű felől indul el: önvallomások, személyes találkozók alapján vesz és ábrázol a szeretetteljes figyelem derűjével valami korosztályi mintát. Ez és így természetesen nem reprezentatív, de nem is érdektelen: felismerhetőek benne a ma trendjei és tapasztalatai. A felnőttek közhelygyűjteménye, a szülők reménytelenül értelmetlen életének tagadása, az „el innen bárhová” vágya köszön vissza többnyire minden mondatban, amikor pedig a jövő szempontjából is értelmes és felelős válaszoknak kellene születniük a „mi leszel, ha nagy leszel” obligát kérdésére.

A jelenség mögött olyan társadalom képe sejlik fel, amelyik rendszerszinten nem képes segítséget nyújtani a jövőt választó ember számára, aki így nem is áll készen, amikor eljön a pillanat. A világának a képességeire, a tudására, végül a saját lényegére való ráébredésében kellene támogatnia, a valódi képességeit kellene fejlesztenie, hogy utat találhasson a neki való élethez. De erre alig vannak működő példák: a szülők (ebben az előadásban biztosan) nem ismerik a gyerekeiket, képtelenek velük mit kezdeni – Petneházy Attila, Tóth Károly és Vicei Zsolt mulatságos jelenetei a ma egyik legfontosabb, a jövő szempontjából is megoldandó gondjára hívják fel a figyelmet: hiába lenne dolguk egymással az egymás mellett létező generációknak, szinte semmit sem tudnak a másikról – az egymásról való tudásukat sokkal inkább jellemzik a hiedelmek, mint a tények.

A szülői házon kívüli társadalom is képtelen a maga termelte problémák megoldására, vagy akár csak a feladatai hosszú távra tekintő rangsorolására. Így az ember leginkább tanácstalan saját magával kapcsolatban - jobb esetben nem teljes, rosszabb esetben hamis az önképe.

A pályaválasztás: lutri. Az előadás egyik kivételesen erős pillanatában méltán csinálnak ebből a helyzetből gyilkos viccet az alkotók, amikor harsány showműsorban osztogatják a személyiség jellemző tulajdonságaival köszönő viszonyt sem ápoló jövőt.

Novák Eszter és Forgács Péter felfogásában mindez nem új keletű jelenség, és nem kizárólag a jövő kapujában toporgó generációt érintő helyzet. Beszélnek arról is, hogy az ember kész a sajátjának tekinteni a sorsát, csak mert nincs lehetősége mást csinálnia, mint amivel egyébként foglalkozik, s ez az elfogadás megöli az ember önnön határait kereső vágyát. Hogy ez mennyire nem jó, Horváth Réka jelenetével ábrázolják az alkotók: a harmincas nőből egy éjjel előtör, sokkal inkább lenne táncosnő, mint az, aki egyébként. És ez az őszinte pillanat nem a biológiai adottságokat is figyelmen kívül hagyó őrültségnek tűnik, hanem végtelenül igaz állításnak: bejárhatatlan távolságra eshet egymástól az „aki vagyok” és az „aki lehetnék” pozíciója.

Érdeme az előadásnak az is, hogy megmutatja: mennyire dadog ilyenkor a beszéd, és hogy mennyire nem szégyellni való, ha az ember a saját vágyait ezekkel az akadozó szavakkal fogalmazza meg – az előadás záró képében a színészek civilként beszélnek magukról, hogy hol tartanak a soha véget nem érő pályaválasztásban, mit értek el, mit szeretnének másként.

Nem követeli ki az előadás a nézőjétől a feltétlen önvizsgálatot, de lehetőségként odakínálja, mutatva, az sem baj, ha akadozó szavakkal, de lehet, és talán kell is beszélni erről: és én hogy vagyok ezzel.

Tűzoltó leszel s katona! (Zenés pályaválasztási tanácstalanság) Rendező: Novák Eszter és Forgács Péter, dramaturg: Kárpáti Péter; Játsszák: Derzsi Enikő, Fridrik Noémi, Horváth Réka, Jenei Judit, Gulácsi Tamás, Horváth Sebestyén Sándor, Koblicska Kálmán, Mátrai Lukács Sándor, Petneházy Attila, Rák Zoltán, Tóth Károly, Varga Balázs, Varga Norbert, Vicei Zsolt; Móricz Zsigmond Színház, Krúdy Kamara

- Bujdos Attila -