Meleg, flex, gumipók

Na, bekapcsolom a légkondit – mondja a sárga busz sofőrje, és kinyitja az első ajtót –, gondosan elültetve az utasokat a busz első feléből. Kiss László írása.

A sofőr a cégnél kollektíven kiharcolt jogával élve rövidnadrágban érkezett amúgy a napon rotyogó bezárt buszhoz, majd odaállt az árnyékban pihegő utasokhoz. Kinn a pályaudvaron 40 fok, a buszon sokkal több. Légkondi – leszámítva a közép kelet-európai megoldást az ajtóval – nincs, a busz még rángat is némileg a kanyarban. Mi a f… ez, mondja a sofőr, aki jelzi, ez nem az ő busza, csak helyettesít. De mégis, ebben a kedélyes baráti stílusban valahogy jobban elviselhető az egész mindenkinek.

Valljuk be, próbára tett minket ez a kemény hőhullám. Nem vagyunk hozzászokva, sem felkészülve erre, semmilyen szempontból. De hát mindenki abból indul ki, hogy azért az egy, max. két hétért minek kellene drága beruházásokba fogni, inkább kibírjuk valahogy.

No meg ott van a légkondi. Mert az azért elterjedt rendesen. Ma már autó nincs anélkül, a lakásokban is sok helyen van, de üzlet, étterem, iroda nehezen létezhet konditlanul, sőt a jobb vonatokon is létezik. Ez utóbbi amúgy a kedvencem, ugyanis a MÁV mint a haza egyik zászlóshajója, a magyarításban is élen jár. Az van kiírva ugyanis az Intercityn, hogy ne húzzuk le az ablakot, mert a légjavító berendezés akkor nem működik. Air condition egyenlő légjavítással, ezért még Kazinczy is megnyalná a tolla hegyét.

No de az egész hozzáállásunk ehhez a forrósodó éghajlathoz abszolút jellemző, és maga a légkondi szimbolizálja ezt a legjobban. Ugyanis a légkondi benn hűt, kinn meg tovább emeli a hőmérsékletet, mert a fizika törvényei ilyenek, a hűtőszekrény is fűt abban a térben, ahol van, csak belül van hideg. Tehát az van, hogy még melegebbet csinálunk kinn, hogy aztán bemeneküljünk a légkondizott térbe. Mindezt nem kevés energia és pénz árán. Egyszer láttam egy ausztrál építészpáros házát, akik bebizonyították, hogy légkondi nélkül is lehet hűs házat építeni, ha értünk hozzá – pedig a kenguruk földjén baromi hőség van az év nagyobbik felében. A lényeg az volt, hogy a nap- és széljárást alaposan figyelembe véve építették a házat, gondosan megtervezve a nyílászárókat, a helységek elhelyezését, az árnyékolást, a belső légmozgást, a szigetelést. És láss csodát: nem kellett a légkondi, a ház kellemesen hűs, szellős volt.

Ettől még messze vagyunk. Többet számít egyelőre nálunk, hogy milyen a külcsín, hogy fest a ház, divatokat követünk. Se könnyen elérhető szakértelem, se igény nincs arra, hogy miként kellene így kialakítani a házakat. Pedig, ha egy kicsit a jövőre gondolunk, igencsak célszerű lenne így gondolkodni, hiszen egy házat hosszú időre építünk, amit ma felhúznak, biztos megéri az ennél sokkalta forróbb nyarakat is.

Mindenesetre vannak azért találékony magyarok, akik, ahogy mondani szokás, egy flexszel meg két gumipókkal megoldanak mindent, lásd a buszsofőrünket, aki megteremtette a jótékony légmozgatás mikéntjét se perc alatt. Igaz, hogy nem szabályos, no de a szükség törvényt bont. Meg a gutaütés veszélye is…

- Kiss László -