Lehallgatás

Biztosan sokaknak megvan a felejthetetlen jelenet Coppo­la Magánbeszélgetés című filmjéből, amikor a főszereplő, Gene Hackman megtörten ül teljesen leamortizált szobája közepén, miután próbálta megtalálni a lehallgatókészüléket. Pap Gyula jegyzete.

A főszereplő profi „fülelő” nem csoda, hogy frusztrált, de az egyszerű, hétköznapi ember is feszült a különböző szintű, a magánszférájába a közösségi és mobilhálózatokon történő illetéktelen érdeklődéstől. Ez a „szféra” – gondolnánk – attól, hogy például munkahelyi környezetbe kerül, nem veszti el magánjellegét, természetesen vannak olyan elemei, amit nem akar közkinccsé tenni az érintett. Ám a Kúria legfrissebb döntése szerint – mely jóváhagyta a nyomozás megszüntetését az állami televíziónál leleplezett lehallgatási botrányban – azonban a lakóhelyen kívüli környezetben „szabad a vásár”. Mielőtt eluralkodna a stressz rajtunk, érdemes megjegyezni, hogy az egyszerű állampolgárnak a kutya sem kíváncsi az apró-cseprő magángondolataira, nem fog senki „távolbahalló” eszközt ráirányítani, bonyolult kémprogramot telepíteni telefonjára.

Aztán meg neki ott van az a pofonegyszerű elhárító­mechanizmus, hogy ugyanazt mondja otthon, az irodában és chatboxban, így süthetik a tudományukat a specialisták.

- Pap Gyula-